Szamár, aki hallgatta

Becsapós játék, gyorsan, fürgén kell játszani. Kiolvasunk egy kikiáltót, aki a játékot vezeti. A többiek pedig eléje állnak, s nagyon figyelnek. 
A kikiáltó gyorsan mondja a verset: Egy embernek volt egy háromlábú széke! Izgatta, mozgatta, szamár, aki hallgatta! 
Erre, hogy ne legyünk szamarak, gyorsan be kell fogni a fülünket, s aki nem fogta be időben, kiesik a játékból, a kikiáltó mögé áll.
Igen ám, de a kikiáltó változtat a szövegen! Most ezt mondja: Egy embernek volt egy háromlábú széke! Izgatta, mozgatta, szamár, aki nem hallgatta! 
Vagyis most az esik ki, aki befogta a fülét. 
Mutatóba közlünk egy pár csali szöveget, amelyeket felváltva mondhat a kikiáltó. 

Egy embernek volt egy háromlábú széke! Erre dűlt, arra dűlt, szamár, aki (nem) lecsücsült!   
Egy embernek volt egy háromlábú széke! Kényelmesen rája ül, szamár aki (nem) örül   
Egy embernek volt egy háromlábú széke! Lábon áll, lábon áll, szamár, aki eggyen (kettőn) áll!   
Természetesen a kikiáltó becsaphatja a játékosokat: guggol, mikor nem kellene, mosolyog, fél lábon áll stb. 
 

A következő kikiáltó az a játékos lesz, aki utoljára esik ki, vagyis aki a legtovább bí­rta.