Játékok

A videóban mindent megtaláltok.

A játékvezető egy faághoz erősitett hosszabb zsinegre konzervdobozt köt. De köthet hálóba rakott labdát is. Minden játékosnak van három labdája. A játékvezető meglöki a konzervdobozt, mire az lassú, egyenletes ingamozgásba kezd. A játékosok céloznak az ingó céltáblára. Aki a legtöbb találatot éri el, az lesz a verseny győztese.

Beküldte - Balla Stefi

A játékosok körben állnak. A játékvezető a kör közepére áll. A feladat a következő: a középen álló játékvezető mond egy gyűjtőnevet. Pl.: szín. Ezután rámutat az egyik játékosra, az leguggol, és a mellette lévő kettő játékosnak, minél gyorsabban helyes választ kell adnia. Pl.: „zöld”, „kék”. Amennyiben ugyanazt mondják, gyorsan kell mondani egy másik megoldást. Az veszít, aki később mondja a helyes választ, vagy nem jót mond. Ő lesz a következő körben a játékvezető.

Beküldte - Barna György

Egy körben állunk, a játékvezető középen áll és kategóriákkal "rálő" valakire. A mellette állóknak minél gyorsabban mondaniuk kell egy, a kategóriába tartozó szót. Példa kategóriák: szín, tantárgy, jármű, óvodai jel, folyó, tv csatorna stb. Ha az, akire "rálőtt" a játékvezető, nem gugol le időben, akkor ő esik ki. Ha legugol, akkor az esik ki, aki lassabban reagált és mondott egy megfelelő szót.

Beküldte - Várdai Levente

Ugyanúgy működik mint a sima puf játék, de ahelyett, hogy a középen álló puf-ot mondana mikor rámutat valakire, valamilyen témakört mond be. Pl: autók és ilyenkor a mellette álló két embernek valamilyen autómárkával kell lelőnie a másikat, szintén ahelyett, hogy pufot mondana.

 A játék kezdetén minden játékos pókjárásban közlekedik egy, vagy két menekülőt leszámítva, akik állásból indulnak. Ha egy pók elkap egy menekülőt, felállhat, és ő is menekülő lesz. Addig tart a játék, amíg minden pók át nem változott.

A játéktér kiválasztásakor érdemes aránylag kicsi területet kijelölni.

Valamennyi csoporttag nevét fölírjuk egy-egy névcédulákra, ezeket összehajtogatjuk és berakjuk egy kalapba. A csoportvezető körbeviszi a kalapot; mindenki húz egy cédulát. (Aki a saját nevét húzta, természetesen visszaadja, és újat húz). A résztvevők kb. 8-10 mondattal jellemzik azt a csoporttársukat, akinek a nevét kihúzták A jellemzést felírják egy papírra, és nem mutatják meg senkinek. Természetesen azt sem szabad menet közben elárulni, hogy ki kinek a nevét húzta ki. Ha a csoporttagok egyáltalán nem ismerik egymást, ösztönözzük őket arra, hogy az első benyomások, egymás megnyilvánulásainak és külső jegyeinek észlelése alapján próbálják meg beleképzelni magukat a másik helyzetébe. Nem az a fontos, hogy minden mondat pontosan „üljön”, hanem az, hogy a jellemzés egésze találó legyen. Hívjuk föl arra is a figyelmet, hogy ne értékelő, minősítő, címkéző, hanem leíró mondatokat alkossanak. Lehetőleg kerüljék a sablonokat, a semmitmondó közhelyeket (pl. hogy szereti a családját, szereti a munkáját stb.).

Amikor mindenki elkészült a leírással, egyenként felolvassák a jellemzést. Aki magára ismer, jelentkezik (természetesen ugyanazt a leírást többen is magukénak vélhetik). A többi csoporttag is találgathat, hogy kiről is szól a szöveg (természetesen itt is lehetnek eltérő ötletek). Sorban mindenki felolvassa a jellemzését, és minden alkalommal az előzőek szerint járunk el. Ebben a körben még nem fedjük föl, hogy valójában kikről íródnak a leírások. ( A csoportvezető táblán vagy tacepaón jegyezheti a tippeket.)

Ezt követően mindenki fölolvassa a jellemzését, és most már azt is közli, hogy kiről írta azt. Összevetjük a tippeket a valósággal és megbeszéljük a gyakorlat tanulságait.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Üljön mindenki egy gép/tablet előtt. Telefon nem célszerű, mert akkor nem látjátok a többieket, de ha pár tag telefon előtt ül, még nincs minden veszve. 

Legyen egy vezető, aki januártól decemberig sorolja a hónapokat. Ha a végére ért, újra elkezdi januártól. 

A többiek feladata, hogy

1. ha azt a hónapot hallják, amiben születtek, kezdjenek el kidőlni a képernyő elől
2. ha látják, hogy egy társuk dől, szólítsák a nevén, mert ezzel megmenthetik a kiesés elől

Addig tart a játék, míg mindenki ki nem dőlt. 

Ha egy kis szemléltetésre vágytok, nézzétek meg a játékról készült videót, a második percben ott a lényeg:)

Körbeállnak a játékosok, mindenki terpeszben van, a játékosok lábai összeérnek, ezzel zárva a kört. A labda a kör közepén jár, de csak kézzel szabad hozzáérni, a terpeszből pedig nem szabad kilépni. Amelyik játékos lába közé sikerül beüzni a labdát, az először csak az egyik kezét veszti el és a másikkal még védekezhet, utána viszont, ha mégegyszer átmegy a lábai között a labda, akkor kiesik. 

Mindenki terpeszbe körbe áll. A lábak össze kell, hogy érjenek. Mindenki a saját kezeti használhatja, hogy a lábai álltal alkotott kaput, védni tudja és támadásba lenülni. A labda a körön belül fog menni kézről kézre, aki hozzá tud érni. Ha a lábad között beengedted a labdát akkor golt kaptál és kiestél. A cél az, hogy minnél jobban védjed a saját kapudat. Ha kiesik a labda a körből akkor újra kezdődik. A baldát kézbe venni tilos. Ha a labda megpattant akkor nem ér pasznak vagy golnak ha ilyen esetbe kapot valaki egy labdát.

Beküldte - Szénás Zalán

A játékosok körben állnak, mindenki terpeszállásban, úgy, hogy a cipőjük összeérjen. A csoportvezető kívülről bedob a körbe egy labdát, illetve valakinek a lába között átgurítja. A körben állók pedig előrehajtott törzzsel igyekeznek a labdát a kezükkel valaki másnak a lába között a körön kívülre juttatni, viszont a sajátjukat eszeveszetten védeni. Akinek a labda átgurul a lába között, az kiesett, s a kört egyre szűkebbre vonják. Az a két játékos győz, aki utoljára marad a körben. Persze, a terpeszállást minden játékosnak egyforma nagyra kell vennie, s azt mindvégig meg is kell tartani. Vigyázzunk, hogy a labda mindig csak guruljon. Lábakat összehúzni, behajlítani, leguggolni tilos. Lehet olyan szabállyal is játszani, hogy a labdát nem szabad megfogni, hanem csak ütni vagy lökni. Arra is ügyelni kell, hogy ne pattanjon magasra.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Körbeállunk úgy, hogy a játékosok terpeszben állnak és csak a lábfejük ér össze. A játékvezető elindítja gurítva a labdát a földön valakinek a lába közé, aki megpróbálja kivédeni a két kezével. Ha sikerül, akkor tovább gurítja a labdát. 

Nem magyar gyerekkel akár szótanuláshoz is szuper játék. Úgy lehet vele szavakat tanítani, hogy mondasz egy szót, amit meg akartok tanulni, és aki felé gurítod a labdát, annak utánad kell mondania.