Játékok

‘Partijáték’ (inkább kósza korosztálytól, mert csak angolul van) 

https://play.google.com/store/apps/details?id=com.wb.goog.ellen.psych&hl=hu 

Beküldte - Gerák Zsófia, 15.

Minden csapat kap 5 patkót, amit egy karóra kell rádobni. Ahányszor sikerül eltalálni a célt, annyi pontot kap a csapat. A több pontot szerző csapat nyer.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

A játék, úgy indul, hogy beállunk egy körbe kijelölünk két embert. Az egyik a szakács a másik a kisgyerek. A kört alkotó emberek a pecsenyék, nekik az a feladatuk, hogy egyhelyben ugráljanak és kiabáljanak, hogy égek-égek.  A szakácsnak az a feladata, hogy megforgassa a pecsenyéket anélkül, hogy a kisgyerek ”elvegye a munkáját” azaz megérintse. A megforgatott pecsenyéknek le kell guggolnia ezzel jelezve, hogy nem égnek. Ha a kisgyerek elkapja a szakácsot helyet cserélnek és addig folytatódik a játék ameddig egy pecsenye ég már csak.

2 csapat, egymásnak háttal ül/áll egy sorban, majd mindenki megfogja a mellette lévő kezét. A sorok végén elhelyezünk egy kendőt. A sor elején a játékvezető folyamatosan egy pénzérmét az első 2 játékosnak, a többiek nem leshetnek. Ha „fejet” mutat a pénzérme, akkor el kell kezdeniük a mellettük ülőknek a kezét szorítani, majd amelyik csapat utolsó tagja is megkapta a kézszorítást el lehet rabolni a kendőt.

A csoport két csapatra oszlik, melyek egymással szemben, az asztal két oldalán ülnek. (Asztal helyett lehet parkettán is játszani. Ez esetben pályaszegélyeket meg kell jelölni.) Szükség van egy semleges játékvezetőre is. A játékvezető kezdi, az asztal közepén végiggurít egy labdát. A két csapat két oldalról elkezdi fújni a labdát az ellenoldal felé. Amelyik csapat térfelén legurul az asztalról a labda, az gólt kapott, ekkor a másik csapat pontot kap. A játékot az a csapat nyeri, amelyik több pontot szerez. A székről felállva, az asztalra ráhajolni nem szabad, ezért „szabad fújás” jár. Korner és taccsra, azonkívül szájjal való érintésre a futball játékszabályai érvényesek. 

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Mindenkinél van egy piros, egy zöld, és egy bézs színű kis zászló (vagy lehet kis papír is, de zászlóval látványosabb😊).

Állításokat, tulajdonságokat olvasunk fel, a jövendőbelivel kapcsolatban (csatolmányban találhatóak ötletek). Az állítások után, kis gondolkozási időt követően mindenki felmutatja a kis zászlóját. 

A jelentések: piros zászló: ellenszenves tulajdonság/ nem szeretné, ha igaz lenne a jövendőbelijére; zöld zászló: szimpatikus tulajdonság/ jó lenne, ha igaz lenne a jövendőbelire; bézs zászló: semleges tulajdonság/ nem tulajdonít neki jelentőséget.

Jó eszköz arra, hogy a többiek előtt felvállalják, hogy mit keresnek egy emberben, és tudatosítsák az értékrendjüket.

Kis csoportokra osztjuk a társaságot, mindegyik csoport különböző szerepeket kap: óvodás, vak, öreg, festő és politikus. Mindenki beleképzeli magát szerepébe, és az ő szemével próbálja nézni a következő dolgokat: piros, este és ünnep. A csoportok kapnak megbeszélési időt, majd megosztják egymással, hogy a szerepük szemével mi látnak a dolgokba. Majd lehet szerepeket cserélni, más szerepeket, szavakat kitalálni.

Kimegy mindenki, csak egy ember marad bent a szobában a játékvezetővel, aki elmesél egy történetet. (Átadhatja leírva is, de szóban is elmondhatja.) Behívnak egy másik embert, akinek az első bent maradt eljátssza a mesét, utána még valaki bejön, annak a második mutogatja el és így tovább. A utolsónak a végén el kell mesélnie, hogy mi volt az eredeti történet. 

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Egy történetet súgunk fülről fülre, kíváncsian várva, mi marad a végére a történetből.

A történet hossza, összetettsége a korosztálytól és az értelmi képességektől függ.

Kisiskolásoknál jellemzően rövid, egyértelmű, pár mondatos mese jellegű sztori.

Felsősöknél bármilyen hosszú, bármilyen téma működik.

Érdemes a kulcsszavakat előre bejelölni, amik elhangzása után pontot kap a csapat.

A poharakat szétszórjuk egy asztallapon, akár fel is borogathatjuk őket. A befőttes gumira annyi spárgát kötünk, ahány játékos van. Ezeknél fogva tudják a játékosok szétfeszíteni a gumit, és azzal a poharakat megfogni. A feladatuk az, hogy egy erre kijelölt helyen piramist építsenek a poharakból (vagy bármilyen tornyot).

A gyerekeket csapatokra bontjuk, ha őrsileg játszuk akkor mindenki egy csapatba kerül. A csapatok tagjai beállnak egymás mellé. Lehetőleg mindenki rövid ujjú pólóban legyen. Feladat az, hogy a spárgára “felfűzzék magukat”, úgy, hogy a spárgát végig vezetik mindenki pólóján. (Egyik ujjon be, végig a hát mögött, másikon ki.) A csapat minden tagjának felfűzve kell lennie. Az a csapat nyer, akinek ez elsőre sikerül.

A társaságot csapatokba osztjuk, és a csapatokat egymástól legalább 2 m távolságra felállítjuk egy vonal mögé. A vonaltól kb. 10 m-re kihelyezünk a csapatokkal szemben egy-egy tárgyat (pulóvert, táskát, stb). Rajtjelre az első emberek kirohannak a csapatukkal szemben lévő tárgyig, itt az égre nézve 5-10 (ha jól bírják, akár 15) fordulatot kell megtennie, majd vissza kell szaladnia a csapatához. Ha visszaért, indul a következő. Az a csapat nyer, amelyik előbb körbeér. Mókás látvány, ahogy a szédültek egyenesen próbálnak futni.
Sorverseny-elemnek is kiváló!

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))