Játékok

Az alaprajzot odaadjuk valakinek úgy, hogy a többiek ne lássák. Ennek az embernek csak mutogatnia szabad. Egy következő ember, aki szintén egyedüliként látja a mutogatót, megpróbálja lerajzolni az alapján azt, ami az eredeti képen látható. A harmadik embernek odaadjuk a rajzot, akinek csak beszélnie szabad az utolsó emberhez, és így átadni neki azt, amit a lapon lát. Az utolsó embernek be van kötve a szeme, és az elmondottak alapján vakon megpróbálja az építőelemekből felépíteni a művet. Közben a beszélő végig segíthet neki (természetesen csak szavakkal). 

Öt játékos esetén két embernek kötjük be a szemét, így az egyik csak az elemeket kiválogathatja, míg a másikuk már csak összerakja őket.

Nem szükséges rögtön az elején elmutogatni és lerajzolni mindent, szépen folyamatában egyszerre is történhetnek a dolgok. Nincs megkötve az sem, hogy a mutogató magát a rajzot, vagy építőelemeket mutogat el, vagy azok elhelyezkedését stb. Ezeket ők dönthetik el, ám a játék alatt erről már nem társaloghatnak.

Játék elején elmondjuk a résztvevőknek, hogy mi lesz maga a gyakorlat, és maguk között kell szétosztaniuk, kinek mi lesz a feladata, szerepe

A játék kezdetén kijelöljük a játékteret, és a csapatok kórházait (jó távol egymástól). A résztvevőket két csapatba osztjuk, és mindkét csapat számára kijelölünk egy csapatvezetőt, akik majd a kórházakat felügyelik. A csapatok a vezetőikkel elvonulnak a saját kórházukhoz, ahol megtörténik a tagok beosztása. A csapat kijelöli királyát, majd minden tag kap egy számot 1-től 5-ig, melyet a csapatvezető filctollal felír a játékosok tenyerére, vagy kis cetlikre, és azt osztja ki.

A szerepek:

Király: őt el kell valahol rejteni, cél, hogy a másik csapat ne találja meg, és ne vigye el. A király csak sétálva közlekedhet, és csak akkor, ha egy 1-es számú mozgatja. Érdemes több embernek védenie őt. A rejtekhelyéről nem lehet elmozdítani a saját csapatbeli védőinek, akkor sem, ha látják, hogy az ellenfél közelít.

1-es: csak ők mozgathatják a királyt, csak sétálva.

2-5-ös: ők a „katonák”. Minél nagyobb a számuk, annál értékesebbek.

A csatolmányban van pár táblázat, hogy hogyan érdemes beosztani a csapatokat a számok szerint, és a résztvevők létszáma szerint.

A katonák a játék alatt a játéktéren közlekedhetnek, céljuk az ellenséges katonák lekapcsolása. Ezt a következőképpen tehetik meg: megfogják az ellenkező csapatbelit, és megmutatják egymásnak a számaikat. Ha az egyikük száma nagyobb mint a másiké, automatikusan legyőzte őt. Ha viszont egyforma a számuk, akkor kő-papír-ollóznak, és aki nyer, tovább mehet, a másiknak vissza kell mennie a saját csapata kórházához. A kórházban létszámtól függően X emberenként szabadulhatnak a legyőzött játékosok.

A játék célja, hogy a csapat a saját kórházába vigye az ellenfél királyát, és az ellenfelet megakadályozza saját királya elrablásában. Ha megtalálták a királyt, szólni kell egy 1-es játékosnak, és ő elkezdhet sétálni a királlyal. Az 1-es játékos eközben is támadható, ezért érdemes védeni közben. Ha megfogják a királyt szállító 1-es játékost és legyőzik, a királyt ott kell hagynia, ahol megfogták.

Amennyiben egy csapat beviszi az ellenfél királyát a saját kórházába, azonnal megnyeri a játékot, függetlenül attól, hogy hol van a saját királya.

Ha a kijelölt játékidő lejár, de egyik királyt sem vitték be a kórházba, a győztes az a csapat lesz, amelyik az ellenfél királyát közelebb tudta juttatni saját kórházához. 

A játékot párokban kell játszani. Ebben a játékban egymással szemben ülnek a párok és különböző érzelmeket mutatnak be felváltva, némán, arcuk, kezük, testük segítségével. A pár másik fele igyekszik ugyanazt, ugyanúgy csinálni. Egy-egy állókép után megbeszélik melyikük mire gondolt, a mutatott „kép” milyen érzelmet fejez ki. A játék zárásaként minden páros bemutathatja kedvenc „képét” a többieknek. A többiek feladata az, hogy megnevezze az adott érzelmet.

Az alábbi érzelmeket egy kalapba tesszük.
Érzelmek: boldog-szomorú-csalódott-büszke—izgatott-meglepett-ijedt-csodálkozó-összezavarodott-reményteli

A játéknak kétféle változata van:

1.     variáció:Azt kell megkeresni, hogy a játék pillanatában mennyire jellemző rátok egyesével az az érzés, amit húztatok. Lehet 1-től 10-es skálán is besorolni az érzelmeket, de használhatjátok a „kicsit” „nagyon” „egyáltalán nem” lehetőségeket is.

2.     variáció:  Keressetek olyan történeteket, emlékeket, amikor megtapasztaltátok a kártyán szereplő érzelmet. Ha ez már jól megy vagy kedvet éreztek hozzá, akkor ti is kitalálhattok történeteket az adott érzelemhez.

Egy kalapba papírlapokat dobunk, többet, mint ahányan a csoportban vannak. Minden papírra egy-egy érzelem kifejezésére alkalmas bevezető tagmondatot írunk: 

– „Tetszik, hogy…” 

– „Hiányolom, hogy…” 

– „Nekem gondot okoz, hogy…” 

– „Azt szeretném, ha…” 

– „Nyomaszt, hogy…” 

A sor szabadon bővíthető, ismételhető. A résztvevők húznak ezekből néhányat, és gyorsan, gondolkodási idő nélkül befejezik a mondatokat adott témára vonatkozólag. A gyakorlat elején hívjuk fel a figyelmet arra, hogy gyorsan kell válaszolni, és a válaszok kizárólag az aktuális érzéseket tükrözik. Ezek után kis csoportokban átnézik a cédulákat, a csoport szóvivője pedig plénumban beszámol a főbb tendenciákról, a szélsőséges véleményekről. Közben jegyzeteljünk, majd később, a gyakorlaton kívül tanulmányozzuk az összes cédulát, ez segíthet a program összeállításában, a tartalmak és módszerek kiválasztásában.

(Gál Várady Tamara, 2021.)

Az őrstagok körben ülnek. Minden őrstagnak egy-egy érzést, egy - egy emóciót, érzelmet kell életre keltenie, szavak nélkül, pusztán nem verbális jelzésekkel megjelenítenie. A többieknek kell kitalálnia, mi lenne az adott érzelem. A játék úgy is játszható, hogy a csoportvezető előre, cetlikre felír érzelmeket és minden csoporttag húz egyet, de úgyis, hogy mindenki keres magának egy olyan érzelmet, amit jellemzőnek érez az adott pillanatban saját magára 

Álljanak párba! A cetliken szereplő szavakat magyarázzák el egymásnak. Egy percenként váltanak szerepet. Amikor végigérnek a szavakon újra összeszedik és egy új kör kezdődik. Most egy-egy szóval írják le az adott érzelmet, majd egy újabb körben mimikával, mutogatással. 

Cetlikre írható érzelmek: szomorúság, öröm, düh, undor, ijedtség, kíváncsiság, meglepettség, félelem, büszkeség, lenézés, stb.

Egy gyerek húzzon egy kártyát. Fejezze be az a mondatot, hogy „Akkor szoktam így érezni, ha…” A többiek találják ki az érzést, ami a kártyán szerepel. Ha körbeértünk, ismét megyünk egy kört, a kártyákat újból összekeverjük és kiosztjuk. Ekkor már tudjuk az érzelmeket, de mástól is hallunk saját élményt, tapasztalatot. 

Utána beszéljük meg: Hogyan éreztétek magukat? Mennyire könnyen/nehezen jutottatok eszükbe megfelelő szituációk?" Látnak hasonlóságot mások érzései és a sajtjuk között?

Forrás: Horváth-Szabó,K.,Vigassyné,D.K.(2001): Az agresszió kezelése. Szociális és Családügyi Minisztérium,Budapest–módosítva.

Két csapatra osztjuk az őrsöt. A cserkésztörvényeket szétosztjuk közöttük és a cél, hogy úgy kell körülírniuk a saját törvényeiket, hogy a másik csapat kitalálja, de olyan szavakat kell használniuk, melyekben csak e magánhangzó fordul elő. 

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

A játékosok a legelsőről indulva a legutolsó szintre szeretnének eljutni. (Szintek: pl. tojás, csirke, krokodil, majom, szuperhős, cserkész) Mindenki tojásként indul, ezt mondogatják is, hogy “tojás, tojás”... + mutatják a jelüket (pl. krokodil csapkodja a kezeit, stb.), a továbbfejlődéshez egy azonos szintű élőlénnyel kell kőpapírollózniuk, s  a győztes továbbfejlődik. Mivel mindenki csak azonos szintűvel játszhat, ezért mindenből marad egy, (persze ez nem baj, hiszen a cél egy diverz ökoszisztéma ;)

Kitalálunk valamilyen evolúciós sort (nem kell, hogy igazi legyen), pl. tojás-csirke-krokodil-sárkány-szupermen. Mindegyikhez kitalálunk egy-egy jellemző mozdulatot, és mindenki mindenkivel kő-papír-ollót játszik. Minden körben a nyertes ugorhat egy evolúciós szintet. Az nyer, aki először eléri az evolúciós sor végét, pl.: szupermen lesz.

Kiváló játék, ha állatneveket szeretnénk tanítani, gyakoroltatni nem magyar gyerekeknek.

A játék leírása: A csoporttagokat 4-5 fős kiscsoportokra osztjuk. A csoportokkal közöljük, hogy az a feladat, hogy képzeljék el, hogy egy teljesen ismeretlen új helyre, mondjuk egy újonnan felfedezett bolygóra készülnek. A bolygón van víz, a földihez hasonló légkör, vannak állatok, növények. Ezer telepes indul meghódítani ezt az új világot és ők öten a képviselőik ennek az ezer embernek. Feladatuk, hogy megegyezzenek olyan törvényekben és szabályokban, amelyek szerint ezen a bolygón elképzelik az életet, amelyek szerint ezen a bolygón szeretnének együtt élni. A játékot megbeszélés követi, ahol minden csoport bemutatja a saját „Törvénykönyvét”, megbeszéljük, ki milyennek képzeli az”ideális” emberi társadalmat és miért.

Beküldte - Karacsi Gábor "Kara"