Játékok

Mindenki hátára ragasszunk egy post-it-et. A teremben elvegyülve minden őrstag írjon mindenki hátára egy olyan szakmát, amit kigondolt neki. Ha mindenki végzett, gyűjtsük be a post-it-eket, üljünk vissza körbe és olvassuk fel őket és találjuk ki, hogy kinek szólhat.

Körben ülünk, egy szék üres, egy játékos áll középen és igyekszik leülni.

1. A széktől balra ülő rácsap a jobb kezével a székre „Ez az én helyem” ukránul (Це моє місце – Ce moje msszce) felkiáltással átül.

2. Ugyanezt teszi a megüresedett székre ismét rácsapó baloldali szomszéd.

A következő megüresedett szék baloldali szomszédja nem ül át, hanem, rámutat valakire és azt mondja: Ez a Peti helye! (Це місце Петрика - Ce msszce Petryka). Erre a megszólítottnak át kell ülnie a megüresedett székre és a játék folytatódik tovább az első lépéstől. Ha leül, akkor akinek nem jut szék, az lesz a következő középen álló.

A játékosok székekkel körbe ülnek, egy szék pedig üresen marad, az azon ülő beáll középre. Az ő feladata, hogy leüljön középre. Ez a szék amire le akar ülni, az üres széktől balra ülőnek a széke. Aki rá is csap erre „Ez az én székem” felkiáltással. A tőle balra ülő következő játékos a megüresedett helyet szintén megszerzi. A harmadik játékos azonban csak rácsap, és megmondja, hogy „Ez a …(valamelyik nem középen álló játékos illetve nem önmaga). Akit szólított annak el kell foglalnia ezt a helyet. AZ ő megüresedett helyét pedig újra az attól balra ülőnek kell elfoglalni. Ha a középen álló a székre csapás vagy annak elfoglalása előtt le tud ülni, a késő játékosnak kell beállnia középre. 

Beküldte - Cseh Ábel

Van egy hunyó, aki kiáll a tér közepére, becsukja a szemét, kitárja a karjait a teste mellett és elkezd hangosan visszafelé számolni. A többi játékosnak meg kell érinteni a hunyó kezét, majd el kell bújniuk. Amikor véget ért a számolás a hunyó kinyitja a szemét és elkezdi keresni a játékosokat. A helyéről azonban nem mehet el, csupán úgy mozdulhat el, hogy az egyik lába, mindig az eredeti helyen marad. Ha valakit meglát kimondja a nevét, az illető pedig előbújik. Ha már senkit sem lát, akkor újra becsukja a szemét, kitárja a karjait és elkezd visszafelé számolni, de már csak …-tól. A játékosoknak most elő kell bújni, oda kell szaladni a hunyóhoz, meg kell érinteniük a kezét majd újra elbújni valahova. 

A játék egyre izgalmasabb, mert a hunyó egyre rövidebb ideig számol, így egyre kevesebb idő áll rendelkezésre búvóhelyet találni, ami azzal jár együtt, hogy egyre közelebb bújnak el a hunyóhoz. Izgalmas, mozgalmas játék.

Beküldte - Harkay Gabriella

ha szeretnéd megnézni, élőben hogyan is néz ki ez a játék, kattints a videó gombra, és a rövid videó végén láthatod a megvalósítást is

A játékhoz körben állunk. Egy valaki a kör közepén áll egy összecsavart újságpapírral (vagy nyakkendővel) a kezében. A vezető kezdi a játékot: mond egy nevet (a sajátján és a középen állóén kívül). A kör közepén állónak az említett gyerek fejére kell csapnia finoman az újságpapírral, azonban mielőtt odaérne, a megnevezett mondhat egy új nevet, és akkor már az ő fejére kell csapni. Ha a megszólított nem tud gyorsan egy másik nevet mondani, és lecsapják, akkor ő áll a kör közepére, és aki eddig volt bent, az leül a helyére, és mond egy nevet, így kezdődik előröl a játék. Bár a fejrecsapó eszköz olyan, ami nem tud komolyabb fájdalmat vagy sérüléseket okozni, azért vigyázzunk, nehogy durvulásba üssön át a játék.

Beküldte - Várdai Levente

Egy embert kiválasztanak, neki kell majd a többiek kérdésére válaszolni, ám feleleteiben nem használhatja a "fekete", a "fehér", az "igen" vagy a "nem" szavakat (összetett szavakban sem, pl. nemcsak, nemdebár, igencsak, stb.). A kérdezők a "Fekete, fehér, igen, nem: mit vettél a pénzeden, ha adtam neked ... forintot?" kérdéssel kezdenek, erre a kiválasztott ember meghatároz valamit, amit vehetett volna. Innen láncszerűen folyik tovább a kérdezgetés, tehát a kérdéseknek a korábbi kérdésekre kell támaszkodniuk, de lehetőleg úgy, hogy a tabu szavak közül minél hamarabb kimondja valamelyiket a kérdezett. Ha kimondja bármelyiket, más ember kjön, míg végül az nyer, aki tovább kibírja a kérdezgetést a nélkül, hogy beletrafálna valamelyik szóba.

Keressünk egy könyvet, aminek a története érdekelni fogja a gyerekeket. Beszéljük meg, hogy pl. bekezdésenként cserélünk az olvasással. Minden gyerek és a vezető is olvasson egy-egy bekezdést, majd beszéljék meg, hogy mi volt a bekezdésben.  Nagyon jó olyan gyerekek számára, akik már tudnak olvasni, de még gyakorolniuk kell. 

Párokat alkotunk, ebből a fogó és egy másik játékos kimarad. A párok egymással szemben állnak, felemelik a kezüket és összeillesztik a tenyerüket – ezek a fészkek. Ha kész ez az alapállás, a fogó elkezdheti kergetni a pár nélkül maradt gyereket, aki a párok között kanyarogva ügyesen menekülhet, de be is bújhat valamelyik fészekbe. Ilyenkor gyorsan meg kell fognia a vele szemben álló játékos két kezét, a háta mögött lévőt pedig kiszorítja a fészekből, így neki kell tovább szaladnia a fogó elől. Ha elkapnak valakit, a szerepek felcserélődnek: akit megfogtak, az lesz a fogó.

Beküldte - Úri Szűcs Réka

(ld: mellékeletek) Ezen dimenziók alapján kell rajzolni egy saját figurát, mindenki megmutogathatja és elmagyarázhatja.

Összeállította: 29/ABD STVK jelöltek - Kajtor Erzsébet (1001), Szigetvári Vilma (1106), Balogh Zita (1001), Bayer Zsuzsanna (439), Moré Johanna (1117), Linczenbold Kevin (1111), Berkes Nóra (1111), Weninger Martin (1111), Csanády Viola (1926), Bárczay-Baján Zsófia (929)

A raj lány és fiú tagjai külön csoportot képeznek és a terem két végében, vagy két külön helyiségben foglalnak helyet. Mindkét csoportnak az a feladata, hogy írják össze, a másik fél mit utálhat, mit nem szerethet bennük – a saját elképzelésük szerint.  A fiúk tehát összegyűjtik azokat a negatívumokat, amiről azt tartják, hogy a lányok gondolják, hiszik, mondják róluk, vagy teszik velük kapcsolatban. A lányok ugyanezt csinálják, de a fiúk szemszögéből. Ki lehet térni azokra az ellenszenvekre, sztereotípiákra és elutasító beállítódások összegyűjtésére is, amelyek akadályozzák a két nem közötti kommunikációt.
Amikor a két csoport elkészült, helyet cserélnek és megismerkednek a másik csoport listájával, megvitatják azt. Ezek után a teljes csoport összeül és megbeszéli a gyakorlat általánosítható tanulságait.

(Akkor érdemes ezt a játékot játszani, ha a férfiak és nők közel azonos arányban vannak jelen a csoportban.)

Szórakozás, minél több a játékos, annál jobb. A játékosok körben ülnek, a lehető legközelebb a földön. Az ülők összefonják a karjukat és a lábukat, így mintegy nagy "állkapcsot" alkotnak, amelyben ők a  fogak. A körön kívüli személy lesz a fogorvos. Az a feladata, hogy (szó szerint) minél több "fogat" húzzon ki. A kihúzott fog asszisztens lesz, és onnantól segít a fogorvosnak. A játék akkor ér véget, amikor az utolsó két "fog" elválik egymástól. A "fogak” közelebb kerülhetnek egymáshoz, ha az állkapocs eltörik.

A kezdő egy labdát dob valakinek és azt mondja, hogy viz, mire annak meg kell neveznie egy vizben élő állatot. Továbbadja a labdát és földet kiállt, mire földön élő állatot kell megnevezni. A játék mindenki fantáziáját beinditja és lehet nehezebb feladatokat is adni.

Beküldte - Balla Stefi