Hírösek a kisőcsényi lányok,
Mert vidéki legény jár hozzájuk,
Lányok, lányok, nem szép, aki kevély,
Jó lesz néktök a kisőcsényi legény.
Dupla szegfű, dupla majoránna,
Nem kell nékem más megunt babája,
Most is olyan szeretőm hagyott el,
Kit a szívem soha nem felejt el.
Ablakomba kinyílott a jácint,
Én nem bánom, ha hozzám nem jársz ki,
Megmondtam már háromszázezerszer,
Édösanyám nem néköd nevelt fel.
Rozmarinnak csak az a szokása,
Télen-nyáron zöld annak az ága,
Ha levágják, karikába hajlik,
A szeretőm ősszel házasodik.
Lányok, lányok, rólam tanuljatok.
A legénynek csókot ne adjatok.
Mer’ a legény akkor is hazudik,
Mikor a templomba’ imádkozik.
