Dalok, népdalok

Este van már, késő este,

kilencet ütött az óra.

Az én kedves kisangyalom

mégsem jön el a fonóba.

Vagy haragszik, vagy beteg,

vagy talán nem is szeret,

így hát kedves kisangyalom

mégsem leszek én a tied.

Galgagyörki templom tornya,

jaj, de messzire ellátszik.

Közepébe', a négy sarkába'

két szál rozmaring virágzik.

Egyik hajlik a vállamra,

másik a babáméra,

Így hát kedves kisangyalom,

Tiéd leszek én valaha.

Esteledik, szürkül bé, tűzhelyeket seperd bé,

mer' nem tudod, ki jő bé, egy szép legény döndül bé.

Az este, ki béjött vót, kilenc almát hozott vót.

Mind a kilenc tetves vót, a legény es olyan vót.

Az este, ki béjött vót, kilenc almát hozott vót.

Mind a kilenc piros vót, a legény es ügyes vót.

Édesanyám, tehetném, tiszta legényt szeretném.

Ingemet, ha elveszen, mind' csak túrót ehetem.

Aki réám haragszik, egyék békát tavaszig!

Tavasz után egeret, míg a szeme kimered!

Ez a bajor ennivaló
Nem csizmára kenni való.
A szép kislány arra való,
Este, reggel csókra való.

Én ültettem a rózsafát
Más szedi le a rózsáját.
Én szerettem szőkét, barnát,
Más éli vele világát.

Te voltál szeretőm nem más,
Essen beléd a nyilamlás.
Nyolc garasnak négy a fele,
Evett volna meg a fene.

Fekete rolytos keszkenőm
Most ismerem a szeretőm
Olyan mi vékony nádszál
Hajlik mint a liliomszál.

Liliomszál ne virágozz
Énrám babám ne várokozz
Mert ha énrám várakozol
Soha meg nem házasodol.

Házasodj meg ha megakarsz
Végy el engem ha elakarsz
Mert ha engem elszalajto'
Ilyen rózsát nem szakajtó'!

Ez a kislány papucsot varratott.

A sarkába szerelmet rakatott.

/:Kiesett a szerelem, a papucs sarkából.

Kis angyalom, hogy váljunk el egymástól!:/

Átkarolja az eget a szivárvány.

Csak egyedül én maradtam árván.

/:Azt a legényt kit igazán, jaj megszerettem.

Más öleli más csókolja helyettem!:/

Ez a kislány úgy éli világát

Míg az anyja aluszik várja a babáját

Ha teszi, jól teszi

Ha az anyja észre nem veszi

Ez a betyár úgy éli világát

Míg a zsandár keresi, lesi a babáját

Hajnalba, hajnal előtt

Kis pej lova várja a kocsma előtt

Ez a világ ne tartson rám számot

Éljék el az okosok, én csak muzsikálok

Estére, éjfélre

Táncoljon a rózsám kedvére

Betyárvilág, te tarts reám számot

Ne csináljon belőlem a világ egy bábot

Betyárnak születtem

Boldog betyáréletem így élem

Ez a vonat, ha elindult hadd menjen, 

Én utánam senki ne keseregjen, 

Keseregjen mindenki a babája után, 

Én is kesergek a magamé után. 

Szépboldogon végigmenni nem merek, 

Mer’ az mondják, hogy szeretőt keresek, 

Mit keresnék én abban a gyáva faluba’ 

Sok kislány van mindnek málé a szája.

Ezek a szép szász leányok, 

Kihúzós kendőbe járnak, 

Ki van húzva a kendője, 

Elhagyta a szeretője. 

Illik a tánc a cudarnak, 

Minden rongya lobog annak, 

Lobog elől, lobog hátul, 

Lobog minden oldalárul. 

A kisasszony azt hiszi, 

Hogy a betyár elveszi, 

Ne higgye azt előre, 

Semmi válik belőle. 

A kisasszony piperéz, 

Mindig a tükörbe néz, 

A kisasszony gyönge teste, 

Megkívánja minden este. 

Iszom, iszom, mindig iszom, 

Soha ki nem józanodom, 

Árok, árok, keskeny árok, 

Nem gondoltam, hogy így járok. 

Beleestem, benne vagyok, 

A szerelem rabja vagyok, 

Beleestem, benne vagyok, 

A babámért majd meghalok.

Ezért a kislányért sokat cselekedtem,

Tengerből a vizet kanállal kimertem,

Tenger fenekéről apró gyöngyöt szedtem,

S a babám fejére gyöngykoszorút köttem.

Elment a szeretőm Dél-Amerikába,

Írt nekem levelet, hogy menjek utána,

Nem megyek utána Dél-Amerikába,

Találok szeretőt Imrek falujába.

Elment a szeretőm szeretőt keresni,

Adjon a Jóisten jószerencsét neki,

Jószerencsét neki a lába törjön ki,

S a mire hazaér a szeme fusson ki.

Ezt a kislányt nem az anyja szülte 

Diófának a teteje termette 

Diófának a teteje bujába 

Földre hajlik a szomorúságába 

Irigyeim hagyjátok szeretni 

Hagyjátok a szememet rávetni 

Meg van szokva szemem a nézésre 

Gyönge karom a legény ölelésre 

Ezt a kislányt nevelte nevelte 

Mert nem győzte meg selyem kendővel. 

Kilencet köt fejére, nyakára, 

Tizediket karcsu derekára. 

Ez a kislány várja a farsangot 

Mert megunta a magányosságot 

Kikönyököl a kapufélfára 

Úgy kacsingat a szőkére barnára.

Ezt a százast látod-e?

Ha még iszom, kisangyalom, bánod-e?

Én nem bánom, virágom,

úgy élünk, hogy megkeressük a nyáron.

Addig iszok, mulatok,

bizony Isten, nadrág nélkül maradok.

Hej, én nem bánom, virágom,

ketten vagyunk, kikeressük a nyáron.

Hej, én nem bánom virágom

ketten vagyunk megkeressük a nyáron.

Fáj a szívem nekem belül,

Mert bú szorítja kétfelől,

Fáj a szívem bánatjába',

Mert nem járhat szabadjára.

Mondd meg babám az anyádnak,

Ne átkozzon fűnek-fának,

Mert az átok helyet keres,

Azt fogja meg, kit érdemes.

Annyi nékem az irigyem,

Mint a fűszál a mezőben,

Szól a világ hadd, hogy szóljon,

csak az Isten el ne hagyjon.

 Fájhat annak a kislánynak a szíve 

Kinek házasodik a szeretője 

Lám az enyém házasodik mégsem fáj 

Mert nem talál igazabbat nálam.

 Fájhat annak a kislánynak a szíve 

Kinek más utcába ja szeretője

Lám, az enyém velem van egy utcába

Sok az irigy nem szólhatok hozzája.

De szeretnék a templomban ott lenni 

Mikor az én kisangyalom esküszik 

De szeretném azt az egyet hallani 

Hogy fog engem, hogy fog engem a szívéből kitagadni.