Piros alma, nem hittem, hogy édes légy,
Régi babám, nem hittem, hogy csalfa légy,
Csalfasággal csaltad meg a szívemet,
A jó Isten borítsa rád az eget.
Édesanyám, ha te tudnád, amit én,
Milyen gyöngye szívű lányod vagyok én,
Olyan gyönge szívű lányod vagyok én,
Ha kell, anyám, meghalok a babámért.
Szervusz babám, add ide a jobb kezed,
Mer’ én téged igazán szerettelek,
Jártam hozzád sok esőbe, s nagy sárba,
látod, babám, de mindig csak hiába!
Jobb ujjamra fordítom a gyűrűmet,
S visszaveszem a régi szeretőmet,
Mer’ az újjal unatkozom kedvemre,
S a régiért hervadok el örökre.
Harmatos a kukorica levele,
Utoljára voltam nálad az este,
Utoljára fogtam ajtót, húzóját,
szép csendesen köszöntem jó éjszakát.
