Rég megmondtam, bús gerlice,
Ne rakj fészket út szélire,
Mert az uton sokan járnak,
A fészkedből kihajhásznak.
Rakjál fészket a sűrűbe,
Bánatfának tetejébe, tyuhajja.
De, ha kérdik, hogy ki rakta,
Mondjad, hogy egy árva rakta,
Kinek sem apja, sem anyja,
Sem egy igaz atyafia.
Kinek sem apja, sem anyja,
Sem egy igaz atyafia, tyuhajja.
Megvert Isten ostorával,
Az anyósom a fiával.
Jaj, Istenem mért vertél meg,
Én ezt nem érdemlettem meg.
Jaj, Istenem mért vertél meg,
Én ezt nem érdemlettem meg, tyuhajja.
Adjon Isten mindennek jót,
Mer az enyém búbánat volt.
Búba feresztett a bába,
Állt vóna a görcs lábába.
Búba feresztett a bába,
Állt vóna a görcs lábába.
