Népdalgyűjtemény (ST30)

A Vidrócki híres nyája

Csörög-morog a Mátrába,

Csörög-morog a Mátrába,

Mert Vidróckit nem találja.

Megyen az nyáj, megyen az nyáj,

Környes-körül a gaz alján.

-Ugyan hol állok elejbe,

Kerek erdő közepébe'?

Hoz' ki, babám, szűröm, baltám,

Hadd menjek az nyájam után,

Mert levágják az kanomat,

Keselylábú ártányomat!

Esteledik már az idő,

Szállást kérnék, de nincs kitől,

Sűrű erdő a szállásom,

Csipkebokor a lakásom.

A Vidrócki sírhalmára

Gyöngy hull a koporsójára.

"Hej, Vidrócki, most gyere ki,

Hat vármegye vár ideki!"

"Mit ér nékem hat vármegye,

Tizenkettő jöjjön ide!"

A horgosi csárda ki van festve,

Oda jár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni, minden este.

Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi, egy valaki.

A horgosi csárda ki van festve.

Oda jár a hegedűs a hegedűvel hegedűzni minden este.

Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi, egy valaki.

A horgosi csárda ki van festve.

Oda jár a furulyás a furulyával furulyázni minden este.

Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi, egy valaki.

A horgosi csárda ki van festve.

Odajár a nagybőgős a nagybőgővel nagybőgőzni minden este.

Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki.

A horgosi csárda ki van festve.

Odajár a klárnétás a klárnétjával klárnétozni minden este.

Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki.

A juhásznak jól van dolga,

Egyik dombról a másikra

//: Terelgeti nyáját, fújja furulyáját,

Bú nélkül éli világát ://

Ha megunta furulyáját,

Előveszi a dudáját,

//: Belefújja búját a birka bőrébe,

Szélnek ereszti belőle ://

A juhásznak jól van dolga,

Egyik dombról a másikra

//: Terelgeti nyáját, fújja furulyáját,

Bú nélkül éli világát ://

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,

Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.

Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,

Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,

Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.

Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,

Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára,

Megütközik, viaskodik, siet a prédára.

Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet,

Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:

Ez az élet a becsület a király számára!

Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet,

Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Isten hozzád, apám, anyám és édes szerelmem,

Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem!

Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet,

Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

A kalapom, a kalapom félig selyem, 

De én aztat félrevágom, úgy viselem.

Nem búsulok, rámulatok,

Úgyis tudom, hogy meghalok.

Két fekete göndör szőrű lovam vagyon,

Még az éjjel mind a kettőt elmulatom.

Elmulatom, nem sajnálom,

Szerettelek, csak azt bánom.

Rég megmondtam, kisangyalom, csalfa ne légy,

A lábadra magassarkú cipőt ne végy.

Magassarkú cipőt vettél,

A világ csalfája lettél.

A malomnak nincsen köve, //: mégis lisztet jár ://

//: Tiltják tölem a rózsámat, mégis hozzám jár ://

Volt énnékem szép szeretõm //: de az olyan volt ://

//:Ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg volt ://

Harmadik nap megkérdeztem, //: téged mi lelt vót ://

//: A szivemet a szerelem körülfogta vót ://

Addsza rózsám a kezedet //: forduljunk egyet ://

/:Aztán menjünk ki a kertbe, hogy szedjünk meggyet:/

A menyasszony szép virág, 

Koszorúja gyöngyvirág

Az a boldog vőlegény, 

Ki azt mondja “az enyém”.

A menyasszony gyöngykoszorú

Csak az én szívem szomorú

A menyasszony szíve tája

Boldog minden dobbanása.

Virágos a fa teteje,

Koszorús a leány feje

Hullani kell a virágnak,

Esküdni kell a leánynak.

Gyere rózsám gyere már,

Mer’ a szívem téged vár

Téged óhajt téged vár,

Téged csókolni nem kár.

Szép a leány, ha lánykort él,

szép hajával játszik a szél

Nem is tudja mi a bánat, 

míg lánybarátival játszhat

De a leány férjhez megy már,

Kalickába bezárt madár

Megtudta, hogy mi a bánat,

Mer’ az örömtől megvállott.

A szennai lipisen-laposon

Leesett a szalagos kalapom.

Arra kérlek Bözsikém, angyalom, galambom

Vegyed föl a szalagos kalapom.

Mikor engem az orvos vizitál,

Én mellettem tíz cigány muzsikál.

Húzd rá cigány, te tudod melyiket, melyiket,

Irigylik a szabad életemet.

Édesanyám kiáll a kapuba,

Onnan nézi, merre jár a fia.

Ne sírj anyám, most leszek katona, katona,

Megvár engem egy kislány valaha.

Akkor szép az erdő 

Mikor a vadgalamb benne költ,

//: Olyan a vadgalamb mint a lány,

Sírva sétál a párja után.://

Erre gyere, erre nincsen sár,

Az ajtómon nincsen semmi zár,

//: Az ajtómon van egy fakilincs,

Jaj Istenem még szeretőm sincs.://

Ezt a kerek erdőt járom én,

Ezt a barna kislányt várom én,

//: Ez a barna kislány viola,

Én vagyok a vígasztalója.://

Elvágtam az ujjam, jaj de fáj,

Fügefalevelet raktam rá,

//: Fügefa levele gyógyítsd meg,

Kedves kisangyalom csókolj meg.://

Aranyalmás az én selyem keszkenőm,

Van is nékem Őcsényben szép szeretőm

Még a föld is reng, amerre én járok

Legény legyen, akivel szóba állok.

Válogatott búzát eszik a galamb,

De szépen szól az őcsényi nagy harang

Csak azt veri mind a két oldalára

Szép a babám a faluba nincs párja.

Az én rácsos kapum

Az én rácsos kapum sárgára van festve,

Oda jár a babám minden áldott este,

Lovát itatgatja, magát csinosítja,

A picike száját a csókra igazítja.

Rózsám, a szemedért mit nem cselekedném,

Dunából a vizet kanállal kimerném,

Annak a medréből igazgyöngyöt szednék,

Az én kedves rózsámnak azzal kedveskednék.

Az őcsényi templom sarkán vár a szeretőm (Sárköz, Őcsény, karikázó)

Jaj, de szépen lobogtatja a fehér slingölt zsebkendőm

//:Fehér slingölt zsebkendőmet jaj de sajnálom

Szép vagy babám, tudtalak szeretni, de nehéz tőled elválnom://

Bi-Pi azt mondta Harcban győznünk kell. Hé, fiúk, utánam ám! És csak úgy győzünk, Ha nem adjuk fel. Vár a harc, víg az arc, Csak így tovább. 

Hé, fiúk, utánam ám! Ha úgy tűnik, hogy nincs tovább, Gyerünk bírja még a láb. Hát jó fiúk, utánam ám! Fent a láb, lent a láb, csak így tovább. 

Hosszú út vár ránk, De mi nem félünk Hé, fiúk, utánam ám S fenn a csúcson majd Vígan emlékszünk Győzelem, vár velem Csak így tovább.

Bonchidai menyecskék ugrálnak, mint a kecskék, 

Szeretőjük mindig más, az uruk csak ráadás.

Bonchidai híd alatt leány a legény alatt,

Azért feküdt alája, viszketett a bokája.

Bonchidai asszonyság vízért küldi az urát,

Míg az ura vízért jár, barna legény nála jár.

Viszik, viszik a szilvát, válogatják a javát,

Én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle.

Bonchidai piacon almát árul egy asszony,

Lehajolt a kosárhoz és kilátszott a bokája.

Béres legény, jól megrakd a szekeret, 

Sarjú tüske böködi a tenyered,

Mennél jobban böködi a tenyered,

Annál jobban rakd meg a szekeredet.

Béres legény mezítláb ment szántani,

Otthon hagyta a csizmáját patkolni,

Kilenc kovács nem merte elvállalni,

Egy sem tudott rózsás patkót csinálni.

Jaj, de nehéz a szerelmet viselni,

Tövis közül kék ibolyát kiszedni,

Mert a tüske böködi a kezemet,

A szerelem szorítja a szívemet.

Bújdosik az árva madár, 

Egyik ágrul másikra száll.

//: Hát az olyen árva, mint én,

Hogy ne bujdokolna szegény. ://

Én is vagyok olyan gulyás,

Nem járok a gáton, mint más.

//: Sorba’ legel az én gulyám,

Drága, gyönyörű violám. ://

Elszaladt az aranygulya,

Nem szól már a csengő rajta,

//: Csak egy maradt a karámba',

A is beteg, fáj a lába. :!!

Hortobágyi gulyás legény,

Gulyakútba esett szegény.

//: Szomjan maradt a gulyája,

Itassa meg a babája. ://

Bujdosik egy árva madár,

Minden háztetőre leszáll.

//: Mindig csak azt csirikolja,

Nem leszünk egymásé soha. ://

Milyen madár az a madár,

Ki kertembe szólani jár.

//: Csak szépen szól, de le nem száll,

Futok utána meg nem vár. ://

Várj meg madár még megvárnál,

Szíved rejtekébe zárnál.

//: Mint drága kincset tartanál,

Társadnak megmarasztanál. ://

Hess ki madár a kertemből,

Ne pusztíts ki mindenemből.

//: Mindenből kipusztítottál,

Kerti rózsám nélkül hagytál. ://

Kesereg egy árva madár,

Ki ott fenn a fellegen jár.

//: Hát az olyan árva mint én,

Hogy ne keseregne szegény. ://

Te kismadár, hogy tudsz élni,

Mikor nem is tudsz beszélni.

//: Ládd én mennyiket beszélek,

Mégis rózsám nélkül élek. ://

Búza, búza, de szép tábla búza 

Kihajlott a kisőcsényi útra

//:Kisőcsényi legények aratják

Babájukkal körösztbe is rakják://

Udvarunkban aratják a zabot

Udvarunkban rakják az asztagot

//:Tetejére rászállott egy páva

Szeretőm a falu legszebb lánya://

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, (Dunántúl, Zala megye)

A szegénylegénynek utat mutassatok.

//:Mutassatok utat a szegénylegénynek,

Nem találja házát a szeretőjének.://

Istenem, Istenem, édes jó Istenem,

Mikor lesz énnékem szép szabad életem?

//:Akkor lesz énnékem szép szabad életem,

Mikor a babámat kedvemre ölelem.://

Liba, liba, liba, apró pici liba,

Minek is mennék már én el a lagziba.

//:Minek is énnékem olyan lakodalom,

Amibe a babám maga a menyasszony.://

Csákány buzogány, 

Húzzad te cigány,

II: Ha te húzod én meg járom,

Berzencei nagykocsmában. :II

Igyunk, mulassunk,

Jó bort hozassunk,

II: Ne legyen a jó bor drága,

Berzencei nagykocsmában. :II

De szeretnék hajnalcsillag lenni,

Babám ablakába behajolni,

Behajolnék hozzája hajnalban,

Csókot kérnék tőle utoljára.

Mindig/Szánom, bánom, amit cselekedtem

Hogy tevéled szerelembe estem

Szerelembe nem estem, csak szóba

Sajnálom, de nem tehetek róla.

Sarkon van egy özvegyasszony háza,

Abba' van a lánya vetett ágya.

Benne van a selyem ágytakaró,

Ez a kislány de kedvemre való!

Szánom, bánom, hogy megházasodtam

Legénységem gyászba borítottam.

Mert én nékem nem szabad szeretni.

Nem szabad a lányokkal beszélgetni.

Debrecenben kidobálták, hogy a murkot ne árulják,

II: Mer' a lányok igen veszik, s mind a lábuk közé teszik. :II

Az egyiknek vékon' jutott, egyből a bíróhoz futott,

Bíró uram, tégy igazat, rendelj nekem vastagabbat,

Bíró uram, tégy igazat, add nekem a kolbászodat.

Egy szem búza teremjen, 

Rézsarkantyúm peregjen, 

//:Ráncos szoknyát derekadon megrázzuk még ma, 

Amit tegnap megkerestünk, elmulatjuk ma. ://

Száz szál rózsa viruljon, 

Mind a száz szál piruljon, 

//: A legszebbik piros rózsát leszakítom én, 

Magyar legény kalapjára fel is tűzöm én. ://

Ej, az igaz/titkos szerelem, titkosan kezdődik.

Ej, az igaz/titkos szerelem, titkosan kezdődik.

Mégis utoljára kivilágosodik,

Mégis utoljára kivilágosodik.

Ej, nem az a jó gazda, kinek hat ökre van,

Ej, nem az a jó gazda, kinek hat ökre van,

Csak az a jó gazda, kinek szép lánya van,

Csak az a jó gazda, kinek szép lánya van.

Ej, minek a hat ökör a nagy istálóba,

Ej, minek a hat ökör a nagy istálóba?

Ha nincsen szerelem a két ifijúba,

Ha nincsen szerelem a két ifijúba.

Ej, adj Isten aranyat annak a gazdának

Ej, adj Isten aranyat annak a gazdának

Aki nevel szép jányt más ember fiának,

Aki nevel szép jányt más ember fiának.

Ej, a titkos szerelem akkor jól végződik,

Ej, a titkos szerelem akkor jól végződik,

Ha a legény a lánnyal összeházasodik,

Ha a legény a lánnyal összeházasodik.

Elindultam szép hazámból,

Híres kis Magyarországból.

Visszanéztem félutamból,

Szememből a könny kicsordul.

Bú ebédem, bú vacsorám,

Boldogtalan minden órám.

Nézem a csillagos eget,

Sírok alatta eleget.

Jaj Istenem, adjál szállást,

Mert meguntam a bujdosást.

Idegen földön a lakást,

Éjjel-nappal a sok sírást.

Elmegyek, elmegyek jó messzire, 

Nem leszek senkinek a terhére,

Nem írok levelet, sej de nem is üzenek,

Lesz még tavasz, lesz még nyár, de én nem leszek.

Kívül égek, kívül égek, belül fázom,

De messze vagy, de messze vagy édes párom,

Küldj messziről vigasztalást, tudom, hogy te sem szeretsz mást,

Ájná-nánáná-náná-náná-náná-ná.

Erdő, erdő, sűrű erdő, de kerek nagy,

Édes rózsám, édes rózsám de messze vagy,

Ha az erdőt kivághatnám, édes rózsám megláthatnám,

Ájná-nánáná-náná-náná-náná-ná.

Jaj de csöndes, jaj de csöndes eső esik,

Halálomat, halálomat sokan lesik,

Azért lesik halálomat, vigyék el a galambomat,

Ájná-nánáná-náná-náná-náná-ná.

Azt gondolod, azt gondolod, hogy én bánom,

Hogy te tőled, hogy te tőled el kell válnom,

Elválásunk csak egy álom, bús szívem másnak ajánom,

Ájná-nánáná-náná-náná-náná-ná.

Elmegyek, elmegyek,  hosszú útra megyek, 

Hosszú út porából köpönyeget veszek.

Búval és bánattal kizsinóroztatom,

Sűrű könnyeimmel kigomboztattatom.

Fúdd el jó szél, fúdd el hosszú útnak porát,

Hosszú útnak porát, az én szívem búját.

Elmúltak a mézes hetek 

Asszony mit csináljak veled?

Nekimenjek, ne menjek

A fekete szemednek?

Inkább iszom három deci kevertet

Megyek az úton lefelé,

Senki se mondja gyere bé,

Csak az én kis feleségem,

-Gyerebé te szerencsétlen!

Inkább iszom három deci kevertet.

Téglaporos a kalapom,

Én a téglagyárban lakom,

Onnan tudják, hogy ott lakom

Téglaporos a kalapom.

Inkább iszom három deci kevertet.

Téglaporos az én cipőm,

Lekefélni nincsen időm,

Haragszik a feleségem,

Három hete nem kefélem.

Inkább iszom három deci kevertet.

Ó Istenem tégy egy csodát,

Változtasd borrá a Tiszát.

Ha a Tisza borból volna 

Minden ember részeg volna,

Minden ember részeg volna.

Megyek az úton lefelé,

Senki nem mondja, gyere bé.

Csak az én kis feleségem, 

Gyere bé te szerencsétlen.

Inkább iszom három deci kevertet.

Elmúltak a mézes hetek,

Asszony mit csináljak veled?

Szedd össze a sátorfádat,

Látogasd meg az anyádat.

Inkább iszom három deci kevertet.

Elöl megyen egy kislány 

Korsót visz a karján, 

Utána megy a huszár,

Aranyos paripán,

Állj meg, állj meg te kislány, 

Adj egy korsó vizet

Megitatom lovamat 

És téged megölellek.

Engem bizony ne öleljen, 

Nem vagyok én árva,

Én vagyok az anyámnak 

Legkedvesebb lánya,

Ha te vagy az anyádnak, 

Legkedvesebb lánya,

Én meg vagyok a királynak 

Első katonája.

Menjen tőlem az úrfi 

vélem ne cicázzon

Mert ha engem megmérgesít

szörnyen pofon vágom.

||: Engem anyám megátkozott :||

Mikor a  világra hozott csuhajja

Hogy a lábam ||: meg ne álljon :||

Mind’ idegenföldön járjon csuhajja

||: Idegenföldön jártomban :||

Jutott nékem a bánatból csuhajja

Jutott jut is ||: amíg élek :||

Amíg bennem zeng a lélek csuhajja

Napkeletről fordult a szél

Megzördült a dió levél

Hát te rózsám hová lettél

Hogy az este el nem jöttél

||: Kapud elött úgy elfogott valami

Fáj a szívem ki sem tudom mondani :||

||: Ott is sírok, hol nem látnak :||

Hol az egek engem szánnak csuhajja

Ott is sírok, ||: hol nem látnak :||

Hol az egek engem szánnak csuhajja

||: Nincsen hibád, nincsen nagy :||

Csak annyi, hogy szegény vagy, de szegény vagy

Nincsen hibád, nincsen nagy, de nincsen nagy

Csak annyi, hogy szegény vagy, de szegény vagy.

Erdő, erdő, de magos a teteje

Jaj de régen lehullott a levele.

Jaj de régen lehullott a levele,

Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,

Mert odafönt a szemeit kisírta.

Búzavirág, búzakalász árnyába’

Rágondol a régi első párjára.

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő.

 Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.

 Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak.

 Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon 

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,

 annak közepébe kinyílott a rózsa. 

Tüske annak minden ága, nem állja a madár lába. 

Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom

Esik az eső, még sincs sár 

Csak a babám udvarán

Felsöpreném, de keves az erőm,

Mással csalogat a szeretőm

Föl van a lovam nyergelve

Én ülök a nyeregbe

Én ülök a szeretőm ölibe

Másnak kacsingat a szemébe

Esik eső, szép csendesen csepereg, 

Rózsa Sándor a kocsmában kesereg,

Kocsmárosné bort ide az asztalra,

Legszebb lányát állítsa ki strázsába.

Édesanyám, én strázsába nem állok,

Amott jönnek a szuronyos zsandárok,

Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,

Felugrott a bársony szőrű lovára.

Felugrott a bársony szőrű lovára,

Kivágtatott a gyulai pusztába,

Lova lába megbotlott egy gyökérbe,

Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.

Komiszáros most tölti a fegyverét,

Hogy lője le a betyárnak a fejét,

Ejnye, azt a kutya betyár mindenét,

Lovát félti, nem a maga életét.

Arra kérem én a zsandár urakat,

Eresszék el csak az egyik karomat,

De a zsandár azt a válaszolta rája,

Vasat veretek mind a két karodra.

Le az úton, szép csendesen lefelé,

Szamosújvár börtönkapuja felé,

Szamosújvár börtönfala de sárga,

Oda leszek életfogytig bezárva.

Megizenem én az édesanyámnak,

Küldjön párnát szegény Sándor fiának,

De az anyja azt válaszolta rája,

Göndör haja legyen az ő párnája.

Megizenem én a feleségemnek,

Viselje gondját mind a két gyermeknek,

Se mesternek, se kondásnak ne adja,

Legyenek betyárok, mint volt az apja.

Este van már, csillag van az égen,

Varga Julcsa mezítláb a réten,

//:Sajnálja a cipőjét felhúzni,

Garzó Péter nem vesz többet néki.://

Garzó Pétert viszik katonának,

Acél fegyvert csináltat magának,

//:Acélfegyver, rózsafa a nyele,

Rá van írva Varga Julcsa neve.://

Ezért a kislányért sokat cselekedtem,

Tengerből a vizet kanállal kimertem,

Tenger fenekéről apró gyöngyöt szedtem,

S a babám fejére gyöngykoszorút köttem.

Elment a szeretőm Dél-Amerikába,

Írt nekem levelet, hogy menjek utána,

Nem megyek utána Dél-Amerikába,

Találok szeretőt Imrek falujába.

Elment a szeretőm szeretőt keresni,

Adjon a Jóisten jószerencsét neki,

Jószerencsét neki a lába törjön ki,

S a mire hazaér a szeme fusson ki.

Fehér fuszulykavirág,

Ne jöjj hozzám napvilág.

//:Gyere este, sötétben,

Hadd üljek az öledbe.://

Ha te tudnád, amit én,

Ki babája vagyok én.

//:Te is sírnál, nem csak én,

Keservesebben, mint én.://

Tegnap voltam nálatok,

Leszakadt az ágyatok.

//:Úgy recsegett, ropogott,

A szalmája szotyogott.://

Fel, fel cserkészpajtás

Fel, fel cserkészpajtás,

Fel a magas hegyre!

Szedjünk kék ibolyát,

Szedjünk kék ibolyát,

A zöld nyakkendőre!

Jó a cserkész dolga,

Nincsen semmi gondja.

Hogyha megéhezik,

Hogyha megszomjazik,

Hát zsákját kibontja.

Fel, fel cserkészpajtás,

Fel, fel cserkészpajtás

Fel a magas fára

Ott repül egy kövér szúnyog

Ott repül egy kövér szúnyog

Jó lesz vacsorára

Szívét, máját esszük

a csontját ropogtassuk

Ami marad, ami marad

Ami marad, ami marad

A lányoknak/fiúknak adjuk.

Felmászott a nyúl a fára

Jaj, de szépen kukorékol.

Piros csizma van a lábán,

Nem süt a nap a szemébe.

Kinyitottam az ablakot,

Berepült egy tehéncsorda.

Kalitkába zártam őket,

Jaj, de szépen csicseregnek.

Három sárga citromt veszek,

Ha megeszem, sárga leszek.

Sárga leszek, mint a citrom,

Szeretem a csokoládét.

Három deci rumot veszek,

Ha megiszom, részeg leszek.

Részeg leszek, mint a disznó,

Leokádom a kabátom.

Három hosszú szivart veszek,

Ha elszívom, hosszú leszek.

Hosszú leszek, mint a pózna,

Nem tud apám felpofozni.

Kútágasra szállott a sas,

Engem babám ne csalogassál.

Mert ha engem csalogatol,

Meghalok a búbánattól kifolyólagosan.

Föl, föl vitézek a csatára,

A szent szabadság oltalmára,

Édes hazánkért hősi vérünk

Ontjuk, hullajtjuk nagy bátran, míg élünk.

Föl, föl látjátok lobogómat,

Indulj utánam, robogó had,

Mennydörög az ágyú, csattog a kard,

Ez lelkesíti csatára a magyart.

Híres Komárom be van véve,

Klapka György a fővezére,

Büszkén kiáll a csatatérre,

Hajrá huszárok, utánam, előre!

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva,

Indulnak már a tüzérek messze a határba,

//:Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet-völgyet,

Édes rózsám a hazáért el kell válnom tőled.://

Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta,

Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra,

//:Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled,

Holnapután messze földre, hosszú útra térek.://

Haza is kéne már menni, 

Vajon mit fognak gondolni.

//:Sötét az ég alja,

Babám, kísérj el haza,

Megszolgálom néked valaha.://

A mezei kis pacsirta

Mind a két szemét kisírta.

//:Sírok én magam is,

Sír az én galambom is,

Lehajlik értünk még az ág is.://

Valamennyi gácsér, ruca

Mind kunkori annak tolla.

//:Valamennyi magyar lány,

Piros pántlika haján,

Szeret is az engem igazán.://

Hej dombérom, dombérom,

Ásatlan a kompérom

Ássa a feleségem,

Kivel világom élem.

Hej gyöngyvirág, gyöngyvirág

Leányoké a mennyország

Magos a csipkebokor

Legényeké a pokol.

Hull a szilva a fáról, 

Most jöttem a tanyáról,

Ej, haj, ruca-ruca 

Kukorica derce.

Egyik ága lehajlott, 

Az én rózsám elhagyott,

Ej, haj, ruca-ruca 

Kukorica derce.

Kis kalapom fekete, 

Páva tolla van benne,

Ej, haj, ruca-ruca 

Kukorica derce.

Hármat tojott a fekete kánya, 

Engem szeret a kend barna lánya.

//:Kikityembe, kukutyomba,

Gyere rózsám a kocsimba.://

Nem megyek én a kend kocsijába,

Nem kell nékem a kend barna lánya.

//: Kikityembe, kukutyomba,

Gyere rózsám a kocsimba.://

Akármilyen szegény legény vagyok,

A kend lánya szeretője vagyok.

//: Kukutyin mellett halásztam,

A rózsámmal, vele háltam.://

Házunk előtt babám van egy rezgő nyárfa,

Alatta virít a sárga tearózsa,

Bimbó is van rajta, csak levele nincsen, 

Házasodnék babám, csak szeretőm nincsen.

Ha akarod babám meg is házasodok

Egy kislány szívére nagy bánatot hozok

Fordítsd meg a rózsát a színes levelére

Lányok ne nézzenek a mostani legyényre

Házunk előtt jégverem 

Házunk előtt jégverem,

Benne van a szerelem, aj na na...

Kinyitani nem merem,

Mer­ kirepül a szerelem, aj na na...

Aj na nana...

Palatkai templom előtt

Megfogadtam Isten előtt, aj na na...

Hogy nem tartok több szeretőt,

Csak minden ujjamra kettőt, aj na na...

Aj na nana... 

Házunk előtt fridzsider,

Benne van a parizer, aj na na...

Kinyitani nem merem,

Mer­ kirepül a parizerem, aj na na...

Aj na nana…

Hírösek a kisőcsényi lányok, 

Mert vidéki legény jár hozzájuk,

Lányok, lányok, nem szép, aki kevély,

Jó lesz néktök a kisőcsényi legény.

Dupla szegfű, dupla majoránna,

Nem kell nékem más megunt babája,

Most is olyan szeretőm hagyott el,

Kit a szívem soha nem felejt el.

Ablakomba kinyílott a jácint,

Én nem bánom, ha hozzám nem jársz ki,

Megmondtam már háromszázezerszer,

Édösanyám nem néköd nevelt fel. 

Rozmarinnak csak az a szokása,

Télen-nyáron zöld annak az ága,

Ha levágják, karikába hajlik,

A szeretőm ősszel házasodik.

Lányok, lányok, rólam tanuljatok.

A legénynek csókot ne adjatok.

Mer’ a legény akkor is hazudik,

Mikor a templomba’ imádkozik.

Húzzad cigány mindaddig, mindaddig, de mindaddig,

Míg a pendely langgal íg, de langgal íg.

Húzzad cigány mindaddig, ej de mindaddig,

Míg a pendely langgal íg, de langgal íg.

Gyere rózsám, gyere már, gyere ide, gyere már,

Mer a szívem téged vár, de téged vár.

Téged óhajt, téged vár, ej de téged vár,

Míg a nap az egen jár az egen jár.

Gyere rózsám gyere itt, gyere ide, gyere itt,

Hadd mondok én valamit, de valamit.

Nem mondok én egyebet, ej de egyebet,

Csak hogy szeress engemet, de engemet.

Hegy mögött a szakadék, szakadék, a szakadék,

Véled összeakadék, de akadék.

Ha megunom magamat, ej de magamat,

Kitöröm a nyakamat, a nyakamat.

Isten véled Domaháza faluja

Már én többet nem leszek lakosa

Teremthet már rózsát a laposa

Gyönge lábam többé nem taposa

Ha csak ugyan megkell annak lenni

Domaházát itt kell nékem hagyni

Olyan könnyen kimegyek belőle

Nincs szeretőm kit sajnáljak benne

Jól van dolga a mostani huszárnak,

Nem kell szénát kaszáljon a lovának,

Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,

Gyere, rózsám tedd a lovam elébe.

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?

Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?

Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,

Lerúgatom véle a csillagokat.

Kesely lovam nyerített a csatába',

Mellső lábát éles golyó találta.

Szállj le huszár, vedd le nehéz nyergedet, nyergedet, de nyergedet,

Szegény lábam nem bír tovább tégedet.

Fekete éjszakában robog a vonat,

Viszi magával az aranyrudakat

A nagy kanyarban fékez, s megáll hirtelen,

Mivelhogy Kaktusz Pedró előtte terem.

A nagy hősnek rezes orra harci pírban ég,

Először a páncélszekrényt lövöldözi szét,

És miután kirabolta a vaskaravánt,

Elvágtat a vadludak után,

Éljen hát Kaktusz Pedró a banditakirály,

Akiért sóhajt leány valahány - hhaaaa -

Ürítsük hős nevére a nagy poharat,

Mivelhogy elüldözte a Pandúrokat.

Lihegve vágtat Mary a préri angyala,

Utána üvöltöző Sziúj vad hada, -hulululu -

Az egyik már-már rá-rá emeli kezét,

Amikor Kaktusz Pedró a helyszínre lép.

A nagy hősnek rezes orra harci pírban ég,

Fél kezével szétlövi a Sziúk seregét,

És miután megmenti a préri angyalát,

Elvágtat a vadludak után,

Éljen hát Kaktusz Pedró a banditakirály,

Akiért sóhajt leány valahány -hhaaaa -

Ürítsük hős nevére a nagy poharat,

Mivelhogy elüldözte a Pandúrokat.

Beugrik kaktusz pedró az ivó ablakán

Mulassunk uraim! mert itt az alkalom

Miközben jobbjával a pultot kezeli,

Aközben baljával a kártyát keveri 

A nagy harcos rezes orra harci pírban ég, 

Elnyeri az öreg sheriff fehérneműjét. 

És miután a csendbiztosnak szerencsét kívánt 

Elvágtat a vadludak után,

Éljen hát Kaktusz Pedró a banditakirály,

Akiért sóhajt leány valahány, -hhaaa-

Ürítsük hős nevére a nagy poharat,

Mivelhogy elüldözte a Pandúrokat.

Kimegyek a doberdói harctérre, 
Feltekintek a csillagos nagy égre,
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám?

Én Istenem, hol fogok én meghalni,
Hol fog az én piros vérem kifolyni,
Olaszország közepében lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem, ne sírjon!

Feladom a levelem a postára,
Rátalál az édesanyám házára,
Olvasd anyám vérrel írott levelemet,
Doberdónál hagyom az életemet.

Édesanyám nem írok több levelet,
Puskagolyó lõtte el a szívemet,
Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok,
Megsiratnak a falumbeli leányok.

Kis kece lányom fehérbe' vagyon,

Fehér a rózsa, kezébe' vagyon.

Mondom-mondom, fordulj ide, mátkám asszony,

Mondom-mondom, fordulj ide, mátkám asszony.

Citrusi menta, kajtali rózsa,

Elmennék táncba, ha szép lány volna.

Mondom-mondom, fordulj ide, mátkám asszony,

Mondom-mondom, fordulj ide, mátkám asszony.

Kisangyalom szeme-szája

 Többet ér, mint Buda vára

//: Mert Budavár az uraké

Kisangyalom csak magamé ://

Erre gyere, ne menj arra,

Jobb út van erre, mint arra

//: Erre van a Kerék utca,

Kisangyalom gyalogútja.://

Irigyeim sokan vannak,

Mint a kutyák, úgy ugatnak,

//: El akarnak veszejteni

A Jóisten nem engedi.://

Engem szeress, ne anyádat,

Én varrom a jegygatyádat,

//: Az anyád csak tejet adott,

Én meg babám, csókot adok.://

Kivicses, kavicsos a mi házunk eleje,

Oda jár a rózsám minden este. 

//: Megmondtam ne járjon minden este, 

Haragszik az anyja, tapadjon le a nyelve. ://

Udvarunk közepén áll egy magos diófa

Az alatt terítve van a rózsa

//: Az alatt terítve van a rózsa, 

Nem leszek a tied, barna legény de soha. ://

Kolozsvári kaszárnya, magosra van csinálva a teteje.

A közepe sárgára, új regruták számára ki van festve.

II: Közepibe' lakom, keress fel galambom!

Onnan írok levelet, kicsalom a szívedből a szerelmet. :II

A szuronyom a szögre, kis kalapom melléje felakasztva.

Alatta egy barna lány kicsi száját a csókra igazítja.

II: Minden anya tiltja, mert hamis a lánya csókja.

Hamis a lány akkor is, mikor imádkozik is a templomba'. :II 

Kolozsvári kaszárnya, magosra van csinálva a teteje. 

A közepe sárgára, új regruták számára ki van festve. 

//: Közepibe’ lakom, keress fel galambom!

Onnan írok levelet, kicsalom a szívedből a szerelmet. ://

A szuronyom a szögre, kis kalapom melléje felakasztva.

Alatta egy barna kislány kicsi száját csókra igazítja.

//: Minden anya tiltja, mert hamis a lánya csókja.

Hamis a lány akkor is, mikor imádkozik is a templomba’. ://

Kék ibolya búra hajtja a fejét,

Nincsen, aki megöntözze a tövét,

Szállj le, harmat, kék ibolya tövére,

Most találtam egy igaz szeretőre.

Árok, árok, de tele van levéllel,

A Kisőcsény de tele van legénnyel,

Kettő-három jóravaló van benne,

Még estére mind kicsalom belőle.

Két út van előttem,

Melyiken induljak?

Kettő a szeretőm,

Melyiktől búcsúzzak?

Egyiktöl búcsúzom,

A másik haragszik,

Így hát az én szívem,

Soha meg nem nyugszik

Szőkétől búcsúzom

Piros pünkösd napján,

Barnától, csalfától

Halálom óráján.

Körösfői kertek alatt 

Három kislány zabot arat

Sej, haj zabot arat a lovának

Szeretőt keres magának.

Mondd meg babám vagy üzend meg

Mért haragudtál rám úgy meg

Sej, haj nem üzenem nem is mondom

Mer’ én reád nem haragszom.

Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék,

Jajj de búsan telnek tőled az esték.

//:Látod babám, eljöhetnél egy este,

Meglátnád a bús szívemet lefestve.://

El is mennék én hozzátok egy este,

Ha az anyád a kapuban nem lesne.

//:De az anyád olyan huncut menyecske,

Meghallgatta, mit beszéltünk az este.://

Madárka, madárka

Csácsogó madárka.

Vidd el a levelem, vidd el a levelem,

Szép magyar hazámba.

Ha kérdik, ki küldte,

Mondjad, hogy az küldte,

Kinek bánatába’, szíve fájdalmába’

Meghasad a szíve.

//:Magos a dézsi temető, mellette egy sűrű erdő.://

//:Ott bujdosik a kedvesem, odamegyek, megkeresem.://

//:Jaj de sokszor, jaj de régen jártam egy virágos réten.://

//:Ott láttam egy kismadarat, kérdeztem a galambomat.://

//:Azt mondta, hogy látta, látta, egy leány keblére zárta.://

//:Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette.://

//:Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette.://

//:Öröme is annyi legyen, amennyit ő csinált nekem.://

Megrakják a tüzet, mégis elaluszik,

Nincs az a szerelem, ami el nem múlik.

Rakd meg babám, rakd meg lobogó tüzedet,

Hadd melegítsem meg gyönge kezeimet.

Szól a kakukkmadár, talán megvirrad már,

Isten véled rózsám, magad maradsz immár.

Mikor Isten csillagokat teremtett / Három csillag van az égen

De ő arra nem gondolt, hogy leesnek

Leesett a legszebb csillag a földre

Ott ragyog a kisangyalom szemébe.

Énbelőlem nem jó csillag lett volna

Kisebbeket mind lerugdostam volna

Egyet hagytam magam mellett ragyogni

Világoskék szemembe mosolyogni. 

Három csillag van az égen sorjába,

A harmadik csillagnak nincsen párja.

A harmadik csillag párja én vagyok,

Mert már engem a szeretőm elhagyott.

Most virágzik a rimóci temető

Engem temessenek bele legelő

//: Elől engem utána a babámat

Hogy ne tartson más szeretőt magának. ://

Sárgarépát nem jó sűrűn ültetni,

Özvegyasszony lányát nem jó szeretni.

Mer az a jó anyja mindig hallgatja,

Mit beszél a lánya a kis kapuba.

Már ezután úgy élem világom, 

Kis kalapom a jobb szememre vágom.

//:Jobb szememről a bal szememre vágom,

Csak a szabadságos kiskönyvemet várom.://

Elmondhatom Istenem, Istenem,

Gyászba borult az egész életem.

//:Gyászba borult felettem az ég is,

Elhagyott már engem a régi szeretőm is.://

Már ezután két szeretőt tartok,

Az egyiktől a másikhoz járok.

Ha az egyik hűtlen lesz és megcsal,

Megyek a másikhoz, majd az megvigasztal.

Ha az egyik beteg lesz és meghal,

Megyek a másikhoz, majd az megvigasztal.

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,

Hogy nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére,

Lerázza a meggyet, Te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe!

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,

Hogy nem szedik a makkot, nem szedik a makkot fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára, a makkfa tetejére,

Lerázza a makkot, te meg babám babám kapkodd a rózsás kötényedbe!

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,

Hogy nem szedik a meggyet-makkot, nem szedik a meggyet-makkot fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára,a meggyfa-makkfa tetejére,

Lerázza a meggyet-makkot, Te meg babám szedjed-kapkodd a rózsás kötényedbe!

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,

Hogy nem szedik a tejfölt nem szedik a tejfölt fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára a tejfölfa tetejére

Lerázza a tejfölt, te meg babám nyald föl a rózsás kötényedbe.

Már minálunk babám, már minálunk babám, az jött a szokásba,

Hogy nem szedik az ananászt, nem szedik az ananászt fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára, az ananászfa tetejére,

Lerázza az ananászt, te meg babám kaparászd a rózsás kötényedbe!

Már én többet a főutcán végigmenni nem merek (Muravidék)

Mert azt mondják az emberek, hogy szeretőt keresek.

//:Nem kell nékem, van már nékem kökényszemű szép barna,

Jobb válláról a bal vállára göndörödik a haja.://

Apró szeme, apró szeme van a kukoricának,

Szép termete, szép termete van a kedves babámnak.

//:Ha átölel a két karja,csókot is ád ihajja,

Jobb válláról a bal vállára göndörödik a haja.://

Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke, 

Gyönge vagy még, gyönge vagy még babám a szerelemre.

Gyöngeséged nem annyira sajnálom,

Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz tőled elválnom.

De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni,

De még jobban, de még jobban a szobájába bemenni.

Megmondanám a császárnak, magának,

Hogy lányokat is, sej de asszonyokat is sorozzon be huszárnak.

De a császár, de a császár visszaírta levélbe,

Nem való a, nem való a leány a regimentbe.

Mert a lánynak harminchárom szoknya kell,

Szoknya mellé, sej de szép lány mellé igaz szívű huszár kell.

Nem loptam én életemben

Csak egy csikót Debrecenbe,

Mégis rám verték a vasat,

A babám szíve majd meghasadt.

Mikor mentem hazafelé,

Három zsandár állott elém,

Azt kérdezték, mi a nevem,

S hol az utazólevelem?

Megállj zsandár, megmutatom,

Csak a lajbim kigombolom,

S előveszem a revolverem,

Ez az utazólevelem.

Mikor mentem hazafelé,

Megnyílt az ég háromfelé,

Ragyogtak rám a csillagok,

Mert tudták, hogy árva vagyok.

Piros kancsó, piros bor,

Mindjárt rám kerül a sor.

Iszom a bort, ölelem a babámat,

Őt szeretem, nem az édesanyámat.

Nékem olyan asszony kell,

Ha beteg is, keljen fel.

Keljen fel és főzze meg a vacsorát,

Páros csókkal várja haza az urát.

Nékem olyan ember kell,

Ha beteg is, keljen fel.

Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát,

Legyen mivel megfőzzem a vacsorát.

Ráültem a kemencére, 

Megégett a szoknyám széle,

Széle, széle, szoknyám széle,

Megver az uram estére.

Ki az urát nem szereti,

Sárgarépát főzzön neki.

Jól megsózza, paprikázza,

A hideg is jól kirázza.

Rétest ettem, megégette a számat,

Más öleli az én kedves babámat,

Más öleli, másnak ül az ölébe,

Más kacsingat a világoskék szemébe.

Karikás a vadkörtefa levele,

Nézzünk össze, melyiknek van szebb szeme

Lám az enyém nem is tud kacsintani,

Mégis ide tudja a babám csalni.

Széna, széna, széna terem a réten,

Nem beszéltem a babámmal a héten,

Majd beszélek vasárnap ebéd után,

Majd ha sétál a bükkszéki főutcán.

Nagypénteken mossa a holló a fiát,

Ez a világ kígyót-békát rám kiált.

Mondja meg hát kutya világ szemembe,

Kinek, mit vétettem az életembe!

Rózsa, rózsa, labdarózsa levele

Csak egy legényt neveltek a kedvemre.

Azt is azért nevelték a kedvemre,

Kék a szeme, göndör haja fekete.

Alig várom, hogy a nap lenyugodjon,

Hogy az égen páros csillag ragyogjon.

Ragyogj, csillag, páros csillag sokáig,

Kísérj el a szeretőm kapujáig.

Csillag, csillag, páros csillag az égen

Láttad-e az én rózsámat a réten?

Láttam bizony, zöld rozmaring erdőben,

Sárga tearózsa nyílott ki a kezében.

Jaj de szépen megkéretett a rózsám,

Mégsem adott hozzá az édesanyám,

Most bánom már, hogy nem adott hozzája,

Ország világ lett a lányom hazája.

Sej rozmaring, rozmaring, leszakadt rólam az ing

Van már nékem kedvesem, Ki megvarrja az ingem.

Hej, rezeda, rezeda, karcsú a lány dereka.

Ha karcsú is, illeti, karcsú legény öleli.

Hej, kendermag, kendermag, jaj de büszke legény vagy.

Mit ér a büszkeséged, ha nincs szép feleséged.

Sej, gyöngyvirág, gyöngyvirág, lányoké a mennyország,

Magas a csipkebokor, legényeké a pokol.

Sok leánynak fölkötik a koszorút

De nem tudja örömöt-e vagy a bút

Sok leányra rászolgál a szerencse

Soknak pedig szomorú az élete

Van én nékem egy gyönyörű virágom

Megtartjuk a lakodalmat a nyáron

Lesz belőlünk jövő ősszel olyan pár

Amilyen még nem ment végig az utcán

A leány sem lehet mindig viola

Menyecskének is kell lenni valaha

Menyecskének szépen beszél az ura

De mégis jobb ha a legény csókolja

Barna legény szemöldöke összeér,

Két orcája olyan, mint a piros vér,

Én is azért kezdögettem szeretni,

Szeretője lögyön neki valaki.

Sok számos esztendőket vígan megélhess. 

Napjaidat számlálni ne légyen terhes.

Az ég harmatja szívedet újítsa,

Áldások árja házad elborítsa.

Tenéked minden öröm holtig adassék.

Amellett semmi bánat ne barátkozzék.

Légyen életednek virága mind kinyílt,

Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.

Míglen az egek várát nyilván szemlélhesd.

Ott aztán az életet jobbal cserélhesd.

Az Úr a boldog életben részt adjon,

A szentek serge közükbe fogadjon.

Szegény tiszteletes úr

Úgy aluszik, úgy aluszik, mint a nyúl.

Fehér ingbe', gatyába'

Jól esik a cigaretta az ágyba'.

A bárói kocsmában

Sas Psta bá' mulatozik magában.

Olyan szépen nótázik,

János bá' a pudri mögött bokázik.

Kicsi tücsök, nagy tücsök

Mind a kettő, mind a kettő csak tücsök.

Egymás hátára másznak,

Apró, kicsi tücsköket csinálnak.

Szegény vagyok, szegénynek születtem, 

A rózsámat igazán szerettem;

//: Az irigyek elrabolták tőlem,

Most lett szegény igazán belőlem. ://

Elmennék én messze földre lakni,

Ahol engem nem ismer majd senki.

//: Úgy elmegyek a világ végére,

Hogy ne legyek senkinek terhére. ://

Szennyes ingem, szennyes gatyám,

Mezőségen lakik anyám.

Nincsen fája, se hamuja,

Hogy az ingem megszapulja.

Ne nézd, hogy én szennyes vagyok,

A szívemen nincsen mocsok.

Az az egy folt rajta vagyon,

Szeretlek én rózsám, nagyon.

Itt is terem sok szép virág,

Madár dalol, szép a világ.

De az mind semmit ér nekem,

Ha a babám nem ölelem.

Es az eső szép csendesen,

Ne sírj rózsám keservesen.

Ne sírj rózsám keservesen,

Majd megsegít a Jóisten.

Szivárványos az ég alja,

Nem jól van a fejem alja, csuhajja.

Gyere babám, igazitsd meg,

Fáj a szívem, vigasztald meg, csuhajja.

Kérsemlyéni templom előtt

Háromágú diófa nőtt, csuhajja.

Három ága, hat levele,

Nemtom, mi a babám neve, csuhajja.

Édesanyám mondta nékem,

Minek a szerető nékem, csuhajja.

De én reá nem hallgattam,

Titkon szeretőt tartottam, csuhajja.

Szánt a babám, csireg-csörög, sej-haj a járom, 

Szánt a babám a benedeki határon.

Száraz a föld, a hármas eke nem állja,

Szép a babám, Benedeken, sej-haj, nincs párja.

Mondtam babám, ne rakd meg a sej-haj, szekeret,

Feltöri a villanyél a kezedet.

Fábul van a villa nyele, nem másbul,

Feltöri a tenyeredet, sej-haj, csunyául.

Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol.

Hallgatja egy süket ember, ki a vízben lubickol.

Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér.

Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér.

Vak meglátja, hogy kiugrik, sánta utánaszalad,

kopasz ember haját tépi, a néma meg óbégat.

Sej, haj, denevér, biciklizik az egér.

Sej, haj, denevér, biciklizik az egér.

Száz forintnak ötven a fele,

Egye meg a fészkes fekete fene.

//:Nem lehet az ember fából,

Ki kell rúgni a hámfából.://

Még azt mondják, részeges vagyok,

Pedig csak a jó bort szeretem nagyon.

//:Megverem a csizmám szárát,

Csókolom a babám száját.://

Bakkecskének nagy szakálla van,

Az én anyósomnak nagy pofája van.

//:Rusnya állat mind a kettő,

Verje meg a jeges eső.://

Százados úr, sejhaj, százados úr, ha felül a lovára, 

Visszatekint, sejhaj, visszatekint az elfáradt bakára.

Ugye fiúk, szép élet a katonaélet,

Csak az a baj, sejhaj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

Diófából, sejhaj, diófából nem csinálnak koporsót.

A bakának, sejhaj, a bakának nem írnak búcsúztatót.

Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,

Szőke kislány, sejhaj, barna kislány az ő megsiratója.

Főszakács úr, sejhaj, főszakács úr előveszi bicskáját,

Kiszámítja, sejhaj, kiszámítja szegény cserkész adagját.

Nincsen olyan kis kenyér e széles világon,

Mit főszakács úr, sejhaj, bicskájával mit kisebbre ne vágjon.

Szél viszi messze a fellegeket, felettünk lángol az ég!

Nyújtsd ki te kedves a kis kezedet, ki tudja látlak-e még, 

Ki tudja, ölel-e a két karod, ki tudja csókol-e a szád galambom,

Ki tudja mely éjjel, mely hajnalán indul az üteg tovább.

Amerre járok a csillagos ég mindenütt mosolyog rád

Amerre fordul az üteg kerék, mindenütt gondolok rád,

Járjunk vagy úton vagy hegy tetején, tomboljon száz zivatar,

Szívemben te vagy az örök remény, csak neked szól ez a dal.

Elhallgatnak egy nap a fegyverek, megállok ajtód előtt,

Könnyezni látom a két szemedet, te adtál nékem erőt,

Most végre magamhoz szorítlak én, bátran ölellek át,

Szívemben te vagy az örök remény, örökre szeretlek én.

Szél viszi hordja a kormos havat alatta véres a föld

Ellőtték mellőlem bajtársamat, holtan a vállamra dőlt.

Ki tudja édesanyja hol zokog, ki tudja látja-e még a babája,

Ki tudja holnap majd hol harcolunk, élünk vagy mind meghalunk.

Zúg a sziréna a város felett, ellen a halálra tart.

Most már a szó csak a fegyvereké, feszítsd a bosszuló kart.

Térj nyugovóra hát édes szívem, aludjon csendben a ház feletted.

Dörgő villámok között idefenn, álomra hajtom fejem.

Sárga csikó, sárga csikó, selyem nyereg, 

Nem ül abba, nem ül abba minden gyerek.

Sej-haj, aki felül, csuhaj, a nyeregbe,

Százas legyen a zsebébe.

Százas is volt, ezres is volt, de elfogyott,

Szép lány is volt, csúnya is volt, de elhagyott.

Sej-haj, ha elhagyott, csuhaj, az a marha,

Verje meg az egek Ura.

A gyimesi, a gyimesi juhászlegény,

Es az eső, es az eső, ázik szegény.

Sej-haj, szomjan legel, csuhaj, az ő nyája,

Itassa meg a babája.

Megitatnám, megitatnám, de nem merem,

Nagy a veder, nagy a veder, nem emelem.

Sej-haj, míg a vedret, csuhaj, megemelem,

Százszor megöl a szerelem.

Udvaromon, udvaromon három vályú,

Abból iszik, abból iszik háromszáz juh.

Sej-haj, én vagyok a, csuhaj, őrizője,

Barna legény szeretője.

Tavaszi szél vizet áraszt, 

Virágom, virágom.

Minden madár társat választ, 

Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, 

Virágom, virágom.

Te engemet s én tégedet, 

Virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya, 

Virágom, virágom.

Mert azt a szél könnyen fújja, 

Virágom, virágom.

De a fátyol nehéz ruha, 

Virágom, virágom.

Mert azt a bú nyomdogálja, 

Virágom, virágom.

Tisza partján mandulafa virágzik 

Mandulája vízbe hull és elázik

||: Terem még a mandulafa mandulát, mandulát

Tisza partján / Csongorádon nevelik a szép leányt :||

Tisza partján jegenyefa virágzik

Jegenyéje vízbe hull és elázik

||: Terem még a jegenyefa jegenyét, de jegenyét

Tisza partján / Csongorádon  nevelik a szép legényt :||

Tisza partján lovagolni nem merek

Attól félek, hogy a Tiszába esek

||: Lovam hátán félre fordul a nyereg, a nyereg

Én a Tisza habjai közt elveszek. :||

Tizenhárom ezüstpityke fityeg a mentémen, 

A legelső hajdú vagyok Hajdú vármegyében,

Suvickos bajszom úgy áll, mint az öreg bika szarva,

Nincsen tőlem különb legény Hajdú-Megye-Biharba’

Tizenkettő ezüstpityke fityeg a mentémen,

A második hajdú vagyok Hajdú vármegyében,

Suvickos bajszom úgy áll, mintha oda lenne varrva,

Van tőlem egy különb legény, de az le van sajnálva.

Egyetlen-egy ezüstpityke fityeg a mentémen,

Az utolsó hajdú vagyok Hajdú Vármegyében,

Suvickos bajszom úgy áll mintha oda lenne szarva,

Minden legény különb nálam, de az le van értékelve.

Töltsd teli, pajtás, poharad, poharad, 

Míg ki nem ázik a fogad, a fogad!

//:Így jár, aki mindig bort iszik,

Míg a temetőbe nem viszik.://

Volt nekem pénzem, elástam, elástam,

Kiszáradt a torkom, kiástam, kiástam.

//:Így jár, aki mindig bort iszik,

Míg a temetőbe nem viszik.://

Eltemették az öreget, öreget,

Melléje tették az üveget, üveget.

Így jár, aki mindig bort iszik,

Míg a temetőbe nem viszik.

Ha a temetőbe kiviszik,

Isten úgyse több bort nem iszik.

Én édes pintes üvegem, üvegem,

Süvegem előtted leveszem, leveszem.

//:Hogyha szép lányt látok, köszönök,

Olyat iszok, hogy csak nyöszörgök.://

//:Túl a vizen egy kosár, abban lakik egy madár.:// 

//:Abban lakik egy madár, aki engem rég, hogy vár://

//:Várj madárkám, várj, várj, várj, este hozzád megyek már.://

//:Megvizsgálom szívedet, s véle szeretetedet.://

//:Túl a vizen zörgős malom, ott őröl az én galambom.://

//:Ott nem őrölnek egyebet, csak bút s bánatot eleget.://

//:Nékem is van egy bánatom, odaviszem, lejáratom.://
//:Egy szem búza, kettő rozs, felöntöttem, járja most.://

//:Én Istenem, halálom, nem ér engem az álom.://

//:Mer az álom nyugodalom, s a szerelem szívfájdalom.://

//:Én Istenem, teremtőm, mért beteg a szeretőm.://

//:Jaj Istenem, gyógyítsd meg, harmadnapra fullaszd meg.://

Vasárnap várom a bakámat, 

Hétfőn egy tüzért várok én, 

A keddi napom egy honvédnek adom,

És szerdán jön a trén.

Csütörtök jön a vörös ördög,

Péntekre jön a szanitéc.

És szombatra maradnak, akik még hátra vannak,

Éljen a hadsereg, és a sok vitéz.

Volt szeretőm, tizenhárom 

Tíz elhagyott, maradt három,

Abból is elhagyott pár,

Csak egyre maradtam már.

Ne nézz reám, ne nevess,

Mert megtudják, hogy szeretsz!

Reám néztél, nevettél,

Megtudták, hogy szerettél.

Ha én eztet tudtam volna,

Hogy tavasszal nyílik rózsa,

Nem volnék a senki rabja,

Csak az én rózsám galambja.

//:Válaszúti csárdában,

Ecet ég a lámpában.://

//:Jaj, de homályosan ég,

Kilenc legény a vendég.

A tizedik berúgott,

Hazamenni nem tudott.://

//:Kocsmárosné kedvesem,

Van-e bora édesen?://

//:Vagyon borom, de nem jó,

Nem betyároknak való.

Nem vagyunk mi betyárok,

Útonálló zsiványok.://

//:Nem bántjuk mi a szegényt,

Csak a nagygazda legényt.://

//:Azt se bántjuk egyébért,

Csak a büszkeségéért.

Édesanyám kedvesem,

Van-e ingem szennyesen?://

//:Ha nincs ingem szennyesen,

Hozok tizet véresen.://

//:Vigye ki a Szamosra,

Mossa ki ott tisztára.

Ha kimosta tisztára,

Adja fel a fiára.://

//:Ha feladta fiára,

küldje el a kocsmába.://

Zavaros a Nyárád, nem akar megszállni,

Haragszik a rózsám nem akar szólani,

Majd megszáll a Nyárád s a lovam megissza,

Ha megbékélsz rózsám hozzám gyere vissza.

Mért nincs minden lánynak kút az udvarába,

Terebély diófa pitvar ajtajában

Terebély diófa csipkés a levele,

Mért nincs minden lánynak igaz szeretője.

Ennek a kislánynak dombon van a háza,

Terebély diófa nőtt az udvarába,

Terebély diófa csipkés a levele,

Mért nincs minden lánynak igaz szeretője.

Zöld erdőben de magos, zöld erdőben de magos a juharfa,

Kicsi madár sejehaj, kicsi madár a fészkét odarakja.

//:Az erdei dalos madárnak is van párja,

Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.://

Rózsa, rózsa, rózsafa, rózsa, rózsa, tearózsa levele,

Nem beszéltem sejehaj, nem beszéltem a rózsámmal az este.

//:A zsebkendőm is nála van a zsebébe,

Visszahozza sejehaj, visszahozza, ha akarja az este.://

Szomszédasszony mondja meg, szomszédasszony mondja meg a lányának,

Fehér ágyát vesse meg, fehér ágyát vesse meg a bakának.

//:Mert a baka gyalog masírozik, elfárad,

Gyönge szívét sejehaj, árva szívét megemészti a bánat.://

Este kezdtem a lovam, este kezdtem a lovamat nyergelni,

Reggelig tart sejehaj, reggelig tart a szerszámot felrakni.

//:Csillag ragyog, kispej lovam fején, nem kantár,

Nem is legény sejehaj, nem is legény, ki a lányokhoz nem jár.://

Jaj annak a kislánynak, jaj annak a piros-barna kislánynak,

Akinek most esküszik, akinek most esküszik a babája.

//:Lám az enyém most esküszik mégsem fáj,

Hadd tudja meg a világ, hogy a szívem a rózsámért sose fáj.://

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon de ladikon, 

Ott lakik a, ott lakik a galambom , ott lakik a galambom,

//: Ott lakik a városban, a harmadik utcában,

Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya nyílik az ablakában.://

Által menni én a Tiszán, nem merek, nem merek de nem merek,

Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek,

//: Lovam hátán sejehaj, félrefordul a nyereg,

A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.://

Által mennék én a Tiszán lavóron, lavóron, de lavóron

Ott lakik a, ott lakik az anyósom, ott lakik az anyósom

//: Ott lakik a fegyházban, a harmadik cellában,

Sárgarépa, petrezselyem, rohadt tök virít az ablakában.://

Árvalányhaj lengedez a hegytetőn, (Mezőség)

Árva vagyok, elhagyott a szeretőm.

//:Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,

Nem is lehet minden lánynak hatökre.://

Nem szeretem én az uram, nem biz én,

Ha kimegyek, ha bémegyek, sírok én.

//:Sírok, sírok, siratom a lányságom,

Siratom a lánykori boldogságom.://

Hideg sincsen, mégis befagyott a tó,

Ihatnék a babám lova, a fakó.

//:Gyertek lányok, tördeljük fel a jeget,

Hadd igyék a babám lova eleget.://

Én az éjjel nem aludtam egy órát,

Hallgattam a régi babám panaszát.

//:Éjfél után, sejehaj, kezdtem elszenderedni,

Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti.://

Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,

De még jobban a gyűrűjét viselni.

//:Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyjának,

Köszönöm a jóságát a fiának.://

Verje meg az Isten a te anyádat,

Miért csinálta, hogy bolonduljak utánad.

//:Zúgjál erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél,

Szeresd babám, kit idáig szerettél://

Azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza,

Mert mi köztünk a szerelem nem tiszta.

//:Átkozott volt, sejehaj, az a falu, az a ház,

Ahol babám megismertük mi egymást.://

Késő ősszel szállnak messze a fecskék,

Szomorúan telnek tőled az esték.

//:Látod babám, sejehaj, eljöhetnél egy este,

Meglátnád a bús szívemet lefestve.://

Szivart szívtam, megégette a számat,

Más öleli az én kedves babámat.

//:Más öleli, sejehaj, másnak ül az ölébe,

Más kacsingat a fekete szemébe.://

Ödd meg fene, kiket, kiket, 

Az őcsényi legényeket,

Azokat se mindegyiket,

Csak az én irigyeimet.

Irígyeim sokan vannak,

Mint a kutyák, úgy ugatnak,

Adok nekik forró zsemlét,

Rágja ki a hazug belét. 

Kiskertembe fügefészök,

Én a legénynek nem hiszök,

Mer’ a legény leánycsaló,

Mind akasztófára való.

Ürge van a kispaszabi határba,

Nincsen, aki kiássa, kiássa.

//:Gyertek fiúk ásóval meg kapával,

Mert ürge van a kispaszabi határba.://

Ürge van a mezőbe, mezőbe

Nincsen, aki kiöntse, kiöntse,

//:De lyányok, lyányok, én megmondtam előre,

Hogy ürge van a mezőbe, mezőbe.://

Ürge van a verembe, verembe,

Nincsen, aki kiűzze, kiűzze.

//:Megállj, ürge kinyomom a szemedet,

Mer elvitted a nyári keresetemet.://

Ürge van a nadrágban, nadrágban,

Nincsen aki babrálja, babrálja

//:Huncut ürge, hol lefekszik, hol feláll,

A nadrágból sötétben is kitalál.://

Őrs tüzéből szállnak a lángok,

Táplálja a vezető.

Az ezeréves régi világból

Regéket sző a szellő.

//:Vitézeket, lovagi világot,

Könnyes harcot, magyar szabadságot.

Felettünk tüzes holdvilág táncol,

Halkan zúg a tölgyerdő.://

Baglyok mély hangja terjed a légben,

Mint egy éji riadó.

Vezetőnk tiszta tekintetében

Kegyes remény látható.

//:Minden szempár egyszerre felcsillan,

Minden szív egy őrsi szívként dobban.

És a tűz lángja játszik az éjben,

Felcsendül egy énekszó.://

Ősszel érik babám a fekete szőlő 

Te voltál az igazi szeretõ.

Bocsáss meg, ha vala valaha vétettem,

Ellenedre babám, rosszat cselekedtem.

Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ,

Közepibe legel egy kis bárány.

Közepibe gyöngyen legel egy kis bárány,

Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány.

Kinek, varrod babám azt a hímzett kendõt?

Neked varrom, hogy legyél szeretőm.

Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot,

Közepibe babám, hogy szeretõd vagyok.