Érzelmi területet fejlesztő gyakorlatok (ST30)

1. Olvasd el a gyerekeknek a könyvet. Érdemes a benne lévő képeket megmutatni nekik, hogy vizuálisan még könnyebb legyen nekik elképzelni a történetet. Ha szükségük van rá akkor akár a történet közbenáljatok meg és beszéljétek meg az aktuális eseményt.
2. Miután elmesélted nekik a történetet beszéljétek meg a tanulságot.

Egymástól kb. fél-fél méterre, körben áll a társaság, egy játékos a kör közepén. A körből egy vagy két irányban („kapun”) lehet kimenni. A kör közepén álló nem tudja, hogy melyik az az egy vagy két út, éppen ezt kell kitalálnia. Ha rossz felé indul, akkor a játékosok karjukkal elzárják az utat. A játék lényege: mindenki összpontosít a feladatára, a pillanatnyi szerepétől függően tekintetével - és csak azzal - hívni (vonzani) vagy küldeni (taszítani) próbálja a kör közepén álló játékost. A kitalálónak (hogy kitaláljon) a „lelki rést” kell megkeresnie.

Három szerepcsoportba osztjuk a gyerekeket. A süketek, a vakok és a kopaszok. Minden csoportnak odaajuk a jelmezeket és elmondjuk a szerepkörüket majd felolvassuk nekik ezt a rövid történetet.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy süket, egy vak és egy kopasz fejű ember. Ezek hárman nagy erős barátságban éltek, mindig együtt jártak-keltek.   Amint egyszer mennek, mendegélnek a rengeteg erdőn keresztül, 

megszólal a süket ember:   - Hallgassatok csak, én valamit hallok!   

Megszólal a vak is:   - Az ám, nézzétek, én valamit látok!   

Nagyot kiált erre a kopasz ember:   - Uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

Ezután ismét szakaszokban felolvassuk, úgy, hogy közben legyen lehetőségük eljátszani. Harmadik körben ha van rá igény akár maguk is mondhatják a részüket.

Értékelés:

Beszélgessünk el róla, hogy mi nem stimmel ebben a történetben. Találkoztak e már vakkal vagy ismernek e gyengén hallót. Mit illik tenni ha például egy látássérült jön velünk szembe az utcán?

Kezdésként üljenek körbe a résztvevők. Ezután "szobrot" fognak készíteni magukról, testükkel különböző érzelmeket ábrázolva, amelyeket az elmúlt héten éreztek. Egy személy kezdheti azzal, hogy testét olyan pozícióba formázza, amely egy adott érzelmet képvisel, például összegömbölyödve, ábrázolva, hogy kicsinek vagy sebezhetőnek érezte magát, vagy magasra állva ökölbe szorított kézzel, így mutatva ha dühös volt. A csoport többi tagjának meg kell próbálnia kitalálni, hogy milyen érzelmet képvisel. Az érzelem azonosítása után a szobrot létrehozó személy megoszthatja azt az időszakot, amikor érezte ezt az érzelmet, és a csoport tagjai megbeszélhetik az érzelmek kezelésének és egészséges kifejezésének módjait.

A gyakorlatban tételezzük fel, hogy "istenekké" váltok. Rajzoljatok egy nagy Föld golyót kontinensekkel és tegyétek ki hogy mindenki lássa. Mindenki gondoljon egy problémára, mely globálisan van jelen a világban (Pl: éhezés, túlnépesedés, globális felmelegedés, túlfogyasztás, hulladéknövelés stb.). Gondolkodjatok el, hogyan változtatnátok rajta, majd írjátok le egy post it-re. Egyesével helyezze el mindenki a cetlijét a megrajzolt Földön és menjetek végig, hogy „ki mivel tette jobbá a Földet”. Együtt alkossatok egy jobb világot és beszéljetek cetlinként róla!

1. Közömbösség üljön ki az arcodra! A kezed emeld az arcodhoz, egészen közel, de ne érj hozzá! Lassan húzd végig a kezed az arcodon (arcod előtt!), üljön ki rá a félelem! A tekinteted egyenesen előre meredjen, ne érzékelje mozgó kezed! Lassan visszafelé húzva a kezed töröld le a félelmet, légy újra közömbös!

2. Ismételd meg a gyakorlatot úgy, hogy most mindig másféle érzelem üljön ki arcodra! Az átalakulások legyenek teljesek és pontosok! Milyen gyorsan tudod megalkotni és letörölni arcodat?

3. Próbáld ki a gyakorlatot egy társsal! Kezed lassan húzd végig közömbös arcán, hogy azon valamilyen másféle érzelem jelenjen meg!

A játékosok körben ülnek. A játékvezető közli, hogy most árverést fognak játszani. 

Az árverésen bárki eladhat vagy vásárolhat valamit. Mindenki kap 100 zsetont, amiből gazdálkodhat. Ha elad valamit az ára hozzájön, ha vesz valamit az ára lejön a 100 zsetonból. Eladni bármit lehet, ami értékes számunkra, akár valóságos tárgyakat, mint autó, ház lakás, stb., akár varázstárgyakat, mint hétmérföldes csizma, három kívánság stb., akár élményeket, mint utazás, stb., akár érzéseket, mint szerelem, boldogság, stb., fogalmakat, mint egészség, karrier, kapcsolatokat, mint egy jó barát stb. Aki valamiért a legtöbbet ígéri, azé lesz az adott dolog. A licitet a csoportvezető vezeti. Kérjünk meg mindenkit, hogy pontosan vezesse a könyvelését, mit mennyiért vett, mit mennyiért adott el. Ha már senki nem akar semmit eladni, megbeszélés következik, ki mit adott, vett, mi volt az, ami a legtöbbet, érte a csoportban, mi volt az amit sokan szerettek volna megvenni, de csak egy valakinek sikerült, mi hiányzott, hogy felajánlják.

Ha nincsen meg a társasjáték mindenki ír legalább 5-6 különboző szituációra vonatkozó kérdést és arra 3 választ.

Például: Hová jársz legszívesebben? Moziba, színházba, hangversenyre

A többiek melyik szót választanák legkevésbé ha téged kellene jellemezniük? Önimádó, cinikus, beképzelt

A zsetonokkal lehet licitálni. 10-et kap mindenki és középre is kiteszünk 10-et. Illetve mindenki kap 1,2,3-al számozott szavazólapokat. A soron következő húz egy kártyát, felolvassa az állítást és a válaszokat majd magában kiválaszt egyet közülük és leteszi lefordítva a vele megegyező szavazólapot. A többiek tippelnek, hogy melyiket választotta és egy vagy kettő zsetonnal megszavazza a tippét. Aki helyesen szavazott középről kap 1 vagy 2 zsetont (amennyivel szavazott), ha téves ezeket beteszi a közösbe. Akinek elfogynak a zsetonjai kiesik (de nyílván nem ez a játék célja).

Értékelés:

Mennyire ismered önmagad? Mennyire ismered a többieket? És ők mennyire ismernek téged? Ezek leginkább a játék közben magától felmerülnek, de utólag is sor kerülhet egy-egy pont megbeszélésére.

A játékosoknak előre megírt konfliktusokat kell eljátszani. Mindenki megkapja egy kis cetlin a szerepét, a hangulatát és hogy mit szeretne elérni. Minden szituációban van egy főszereplő, az ő cetlijét különböztessük meg (pl. írjuk más színnel), de  úgy, hogy a többiek ne tudhassák, hogy ki a főszereplő.

A játéknak 3 célja van:

1.       Belehelyezkedni a kapott szerepbe, hangulatba és képviselni az álláspontunkat.

2.       Eközben kitalálni a többi szereplő cetlijének tartalmát.

3.       A főszereplőnek megoldást kell találnia a konfliktusra.

Ha többen vagyunk, mint 5 fő, akkor mindenképp érdemes elfelezni a társaságot, hogy mindenki tudjon érvényesülni a színpadon.  Aki éppen nem szerepel, az néző lesz, neki is az a dolga, hogy kitalálja, mi áll a cetliken.

Egy párbeszédet kell körbeadni, minden mondatot más mond, a körben állók közül, ha véget ér, újraindítva, és az a feladat, hogy minél több, minél különbözőbb érzelmi töltettel tudjuk ezt felruházni.
- Főztem neked kelkáposztafőzeléket.
- De tudod, hogy nem szeretem a kelkáposztafőzeléket.
- Most az egyszer megehetnéd.
- Dögölj meg.

Párokat alkotunk. Mindenki elmeséli a párjának 1 percben, hogy hogy telt a napja/hete, aztán cserélnek és a másik másik is így tesz. Ezután keresnek 3 érzelmet, amit mindketten megéltek aznap/ a héten.

Olvassuk fel a szituációt, majd egy valaki válaszoljon, reagáljon rá. Lehet párokban/kisebb csoportban játszani, vagy sorban olvassák egymásnak. Miután megtörtént a reakció, beszéljük meg, hogy mit érezhet az, aki válaszolt és ezt miből gondoljuk. Ezután megbeszélhetjük, hogy ki mit mondott volna és miért, hogyan érezné magát az adott helyzetben.

Szituációk:

A padtársad már nagyon sokszor belefirkált a füzetedbe korábban és most megint a ceruzájával közelít feléd.

Az osztálytársaid nem engedik, hogy velük játsz az udvaron.

A tanító néni téged szid le valami olyanért, amit nem is te csináltál.

A legjobb barátod egy nagyon kedves szülinapi ajándékot készít neked.

Egy osztálytársad kivette a kezedből a labdát játék közben és elfutott vele másokkal játszani.

Anyukád elfelejtett megvenni valamit a boltban amit előtte kértél.

A testvéred nem hagy aludni, nagyon hangos.

A padtársad lökdös a kezével tanóra közben.

Körbeállunk és kiválasztunk egy embert. Vele fogunk énekelni egy dalocskát, miközben egy labda fog körbe járni kézről kézre. Úgy ér véget a dal, hogy “mert” és erre a szóra még tovább lehet egy emberrel adni a labdát. Akinél véget ér a dalocska, annak kell a kiválasztott illetőről egy belső tulajdonságot mondania (pl. kedves, jószívű, önzetlen). Ha ez megvolt, akkor a kiválasztott személy melletti ember lesz a következő, akiről az ének szól és így megyünk tovább körbe. 

Dal: Ez a(z) XY (kiválasztott ember  neve) jófej labda, ez az XY jófej labda, mert…

 Körben ülve a játékvezető kijelöl egy gyilkost, aki kacsintással öl, és az a feladat, hogy kitalálják a játékosok, hogy ki a gyilkos abból, hogy az illetőnek azáltal, hogy ő a gyilkos, megváltozik a viselkedése (ez nem tudatos, de ha a résztvevők egymásra tudnak hangolódni, észre lehet venni). Mindenki tippelhet a játék során kettőt, a gyilkos is, hogy ezzel ne árulja el magát. A játék akkor ér véget, ha kitalálta mindenki, hogy ki a gyilkos, vagy elfogytak a tippek.

Cél: a játék fejleszti az empátiát és az érzelmi egymásrahangolódást is.

Kezdésként üljenek körbe a résztvevők. Egy személy üljön a kör közepén, míg a csoport többi tagja figyel. A középen ülő személy válasszon egy konfliktust vagy nézeteltérést, amelyet valaki mással tapasztalt, (nem feltétlen a csoporton belül) és játssza el a beszélgetést, majd magyarázza el álláspontját. A csoport többi tagjának figyelnie kell az adott személy testbeszédére, hanglejtésére és a szavak megválasztására, és visszajelzést kell adnia arról amit jól csinált, valamint a javítandó területekről. A középen ülő személy ezután ismét eljátssza a beszélgetést, implementálva a kapott visszajelzéseket. A kör után a csoport megbeszélheti a tapasztalatokat és a hatékony kommunikációról és konfliktuskezelésről tanultakat.

Válassz egy mesét, ami együtt fogtok felolvasni! Érdemes olyat, amit mindenki ismer és ne legyen nagyon hosszú. Mindenki kap egy érzelmet, ahogy neki viselkednie kell (öröm, bánat, harag, undor, kíváncsiság, félelem, stb.), majd kezdjétek el olvasni a mesét úgy, hogy mindenki egy-egy mondatot olvas, annak megfelelően, hogy ő “mit érez” a játék alatt. (pl: aki a haragot kapta, mindegy mi szerepel a mondatban azt mérgesen kell felolvasnia.) Amikor a mese végére értek beszéljétek meg, hogy mi változott meg a mesében, miért jobb az eredeti és azt, hogy ezért olyan fontosak az érzelmek és mennyire ránk lehet írva, hogy mit érzünk.

A játékhoz három-négy fős csapatokat alakítsunk. Valamelyik csapat egyik tagja kimegy a teremből. Mielőtt kimenne, a játék vezetője ismertet egy befejezetlen történetet. (Például: „Találsz az utcán egy teli pénztárcát, senki nincs a környéken…”; „Hazatérve a lakásotokban óriási felfordulás, rombolás, pusztítás nyomait találod…” stb.) A kint lévő játékosnak azon kell gondolkodnia, mit tenne ő ebben a helyzetben. Bent maradó csapattársainak feladata: rövid megbeszélés után el kell mondaniuk, szerintük mit tenne társuk ebben a helyzetben. Miután elmondták véleményüket, visszajön a kiküldött játékos, és közli a saját válaszát. · A kapott válaszokat összehasonlítva a többi csapat (például kettő, egy vagy nulla pontot adva) pontozza: mennyire ismerik társukat a soron lévő csapat tagjai. A következő csapattal folytatódik a játék.

(Szervezhetjük a játékot úgy is, hogy egyidejűleg minden csapat játszik, és csak a legjobb válasz kap pontot, vagy egy csapatban maradunk, és nem pontozunk: ebben az esetben előbb visszajön és élesben hallja a csapat véleményét.)

Alkossunk párokat. A párok üljenek egymással szembe, és mosolyogjanak egymásra 2 percen keresztül. A feladat: együtt fenntartani ezt a mosolyt.

 Ezután beszéljék meg a tapasztalataikat, kinek milyen élmény volt.  

A játék akár jó beszélgetésindító is lehet komolyabb témákban (álarcaink a hétköznapokban/ gyerekek előtt, társadalmi elvárások, őszinteség, az “együtt” ereje,  stb) és viccesebb témákban egyaránt. Jó mosolygást! : )

Olvassátok fel Max Lucado szövegrészletét. Válasszatok ki egy személyt és mondja el róla mindenki, hogy mi az a belső tulajdonsága, ami egyedivé teszi, ami másra nem jellemző vagy ami csak rá igaz. Így menjetek végi egyesével mindenkin.

Szövegrészlet:

“Van a szekrényemben egy pulóver, amit nem hordok gyakran. Kicsi rám. Már rég ki kellett volna dobnom, de nem tudom megtenni. A pulóvert áldozatkész nagymamám kötötte, hogy kifejezze szeretetét. Nagy gonddal választotta ki a hozzá való fonalat. Szeretettel illesztette össze az elkészült részeket. Nem a funkciója, hanem az alkotója miatt értékes számomra ez a ruhadarab.

Gondolkodjunk el ezeken a szavakon! Isten alkotása vagyunk. Nem csak úgy véletlenül lettünk. Nem futószalagon készültünk, tucattermékként. A nagy Alkotó tudatosan, szeretettel tervezett meg, különleges és személyre szóló ajándékokkal halmozott el, így helyezett bennünket erre a földre. Ide, ahol az ember értékét az adja, hogy hány számjegyű a fizetése, vagy hogy milyen formásak a lábai… De hadd mondjak egy jó hírt: Isten szemében mind értékesek vagyunk!”

A játék a szerepek kiosztásával kezdődik. Amennyien játszanak annyi cetlire írunk rá szerepeket. A játékban egy bírónak kell lennie minimum, de lehet több is a létszám méretétől függően. Pro és Kontra vitázók lesznek még, akiknek egymást kell legyőzniük vitában, az eredményről a bíró fog dönteni a végén. A bíró felolvassa a tételmondatot és onnantól a felkészülésre 5 percet kapnak, ahol megbeszélhetik a csapat tagjaival, ki milyen témát fog felhozni az ő javukra.

Mindegyik vitázó személynek 3 perce lesz szólalásra.

Mindig a Pro csapat kezd és a végén egy Kontra vitázó lesz az utolsó személy.

A bíró folyamatosan jegyzeteli az érveket, és a végén 3 percet kap eldönteni, hogy melyik csapat érvelt jobban.

Példa tételmondatok:

-   A hűséges alkalmazott jobb, mint a jól teljesítő.

-   „Az alma nem esik messze a fájától”.

-   Húst enni bűn.

-   A cserkészet nagy hatással van a világra. 

A csoportvezető arra kéri a csoporttagokat, hogy jól nézzék meg egymást. Pár perc múlva, mindenki válassza ki azt a személyt, aki a legtitokzatosabb a számára. Egy erre vállalkozó közli a csoporttal, hogy kit választott, ki a legrejtélyesebb számára, majd hozzá fordul a következő mondat kezdéssel:” Számomra az a rejtélyes benned, hogy…” Akit megszólított, az megteheti, hogy nem reagál erre, de hasznosabb, ha megpróbálja végiggondolni és ezt meg is osztja a többiekkel, hogy vajon milyen viselkedése okozhatta a másik csoporttagban ezt a benyomást. A többi csoporttag is bekapcsolódhat visszajelzéseivel a beszélgetésbe. Ezek után sorra kerül a többi csoporttag is, az elmondottak szerint. 

A végén megtudunk személyes információkat a személyekről

improvizációs játék. 2 játszó kap egy páros szituációt (pl. két autó egymásnak megy, és a sofőrök konfliktusa, vagy akár bullying az iskolában), és mindkét játszóhoz tartozik egy kívülálló párja, aki a kezével az ő státuszát mutatja a szituációban (magas/közepes/alacsony), és a játszónak ennek megfelelően kell viselkednie a jelenet alatt (a státuszok dinamikusak, cserélődnek mindkét szereplőnél).
a jelenetek végén érdekes lehet a szereplőkkel és a külső szemlélőkkel is átbeszélni az észrevételeket

Leírás: 

• a tagok közül ketten párba állnak és húznak egy szituációt
• a kör közepén eljátsszák a szituációt minél több mondattal és gesztussal, míg a többiek csendben figyelik őket
• a szituáció végén elmondják, milyen érzés volt a szerepben lenni
• a csoport többi tagja elmondja, szerinte az egyes szereplők milyen érzéseket éltek át 
• adott esetben a szereplők is kiegészítik a felsorolt érzéseket

Cél:  

• érzelemteli helyzetekbe való belehelyezkedés
• önmegfigyelés a helyzetekben
• külső szemlélőként mások érzelmeinek megállapítása

Játékvezető feladata:

• szituációk írása és nyomtatása
• feladatismertetés
• buzdítás a szabad szerepjátékra
• élménymegosztás kérdésekkel
• érzelmek összegyűjtése

megbeszélés szempontjai:

ha a szituációt negatív kimenettel, érzésekkel játszották el, akkor játszák el pozitívval is (pl. először a főnök megszid kérdés nélkül a határidőcsúszás miatt, másodszorra legyen megértő és elnéző)

Kisebb csoportokra bontjuk a gyerekeket. A kiscsoportoknak egy történetet/mesét három állóképben kell bemutatni társaiknak. A bemutatáskor a játékvezető megérinti egy-egy szereplő vállát. Akit megérint, annak meg kell szólalni abból a szerepből, amibe beállt. A kiscsoportok kaphatják ugyanazt a történetet/mesét, de különbözőt is. A gyerekeknek mondjuk el, hogy akkor lesz jó az állókép, ha beleállnak a mozdulatba, arcuk kifejezi azt az érzelmet, amit abban a szituációban az adott szereplő érez. Fontos még, hogy eszközt nem használhatnak, mindent saját testükből kell megalkotni és minden képben minden csoporttagnak szerepelni kell. Tehát ha nincs annyi szerep, ahányan vannak a csoportban, ki kell találni valamit (fa, asztal stb.).

Kezdésként a résztvevők párokban üljenek egymással szemben, az egyik személy a „beszélő”, a másik pedig a „tükör”. A beszélőnek meg kell osztania valami személyes vagy kihívást jelentő dolgot, amin keresztül megy, míg a tükörnek figyelmesen kell figyelnie, és meg kell próbálnia nonverbálisan visszatükrözni a beszélő érzelmeit az arckifejezéseken és a testbeszéden keresztül. A tükörnek nem szabad tanácsot vagy megoldást kínálnia, inkább csak próbálja megérteni és visszatükrözni a beszélő érzéseit. Néhány perc múlva a szerepek felcserélhetők, így a tükör lesz a beszélő, és fordítva. Csoportként beszéljétek meg azt az élményt, amit beszélőként és tükörként éltetek át, valamint hogy milyen érzés, ha valaki más valóban meghall és megért minket.

Párokat alkotunk. Az egyik fél lesz a vak, neki beköti a társa a szemét és a másik a néma. Miután minden vaknak be van kötve a szeme megmutatjuk vagy megsúgjuk a némáknak, hogy hová kell elvezetniuk a társukat (szomszéd szoba, kert másik vége...) úgy hogy semmi hangjelzést nem adhatnak nekik. Lehet közben küszöb, ajtó, bokrok és egyéb tereptárgyak, székek. Ami helyben adott. Mikor mindenki odaért felcserélődnek a szerepek és ha adja magát a terület másik célt tűzünk ki.

Értékelés: 

Ki melyik szerepben érezte magát komfortosabban? Miért? Mi volt a legnehezebb? Ha összebeszélhettek volna előtte az mit változtatott volna? 

Ha felmerül el lehet vinni a beszélgetést a testi fogyatékossággal élők mindennapjai felé. Milyen nehézségeik lehetnek egy átlagos nap során stb.

A játékot párokban kell játszani. Ebben a játékban egymással szemben ülnek a párok és különböző érzelmeket mutatnak be felváltva, némán, arcuk, kezük, testük segítségével. A pár másik fele igyekszik ugyanazt, ugyanúgy csinálni. Egy-egy állókép után megbeszélik melyikük mire gondolt, a mutatott „kép” milyen érzelmet fejez ki. A játék zárásaként minden páros bemutathatja kedvenc „képét” a többieknek. A többiek feladata az, hogy megnevezze az adott érzelmet.

Az alábbi érzelmeket egy kalapba tesszük.
Érzelmek: boldog-szomorú-csalódott-büszke—izgatott-meglepett-ijedt-csodálkozó-összezavarodott-reményteli

A játéknak kétféle változata van:

1.     variáció:Azt kell megkeresni, hogy a játék pillanatában mennyire jellemző rátok egyesével az az érzés, amit húztatok. Lehet 1-től 10-es skálán is besorolni az érzelmeket, de használhatjátok a „kicsit” „nagyon” „egyáltalán nem” lehetőségeket is.

2.     variáció:  Keressetek olyan történeteket, emlékeket, amikor megtapasztaltátok a kártyán szereplő érzelmet. Ha ez már jól megy vagy kedvet éreztek hozzá, akkor ti is kitalálhattok történeteket az adott érzelemhez.

Álljanak párba! A cetliken szereplő szavakat magyarázzák el egymásnak. Egy percenként váltanak szerepet. Amikor végigérnek a szavakon újra összeszedik és egy új kör kezdődik. Most egy-egy szóval írják le az adott érzelmet, majd egy újabb körben mimikával, mutogatással. 

Cetlikre írható érzelmek: szomorúság, öröm, düh, undor, ijedtség, kíváncsiság, meglepettség, félelem, büszkeség, lenézés, stb.

A játékosoknak egy vödörbe üveggolyókat kell eljutatniuk egy előre kijelölt pályán, amihez félbevágott műanyagcsövek állnak rendelkezésükre. A pályának hosszabbnak kell lennie (min 2,5-szer, de lényegesen hosszabb is lehet), mint amekkorát a résztvevők műanyagcsöveikkel le tudnak fedni.

Az üveggolyó nem eshet le, nem rekedhet meg és nem fordíthatják meg a menetirányt sem. A résztvevők nem mozgathatják a műanyagcsöveiket, amikor az üveggolyó náluk van. Ha az üveggolyó megáll vagy leesik, kezdődik a játék elölről.

Nehezítésképpen előfordulhatnak pályán belüli lejtők, kanyarok, lépcsők.

Másik változat:

A résztvevők egy részének bekötjük a szemét, majd kapnak egy műanyag- csövet. A játékosok maradék részének az a feladata, hogy társaikat irányítsák. Ennél a variációnál megengedhetjük, hogy az üveggolyó a játék közben megálljon és a pálya hosszát lerövidíthetjük.

A játék nehézségét figyelembe véve, egy irányító játékos csak egy „vakot“ tud vezetni, viszont egy „vakot“ több irányító vezethet.

Értékelés:

 Ki hogyan érezte magát a játék során?

Mi volt a legnehezebb a feladatban?

Hogyan értékeled a csapat munkáját és a saját szerepedet benne? Mindent megtettél? Ha nem, miért nem?

Milyen volt látónak és milyen „vak”-nak lenni?