Társas területet fejlesztő gyakorlatok (ST31)

A kötelet kör alakban a padlóra helyezzük, ez egy karámot jelképez. Egy kis résen nyitva hagyjuk a kötelet a kerítés bejáratának. A játékvezető ismerteti a résztvevőknek a játékot. Minden résztvevő bekötött szemmel szétszóródik egy szabad területen, ez a legelő. Ők a bárányok, akik idős korukra megvakultak. A játékvezető kijelöli az egyik résztvevőt, ő leveheti szeméről a kendőt, mert ő a juhász, akinek a legelőről be kell hajtani a karámba a bárányokat. A juhásznak idős kora miatt mobilitási lehetőségei korlátozottak, vagyis nem hagyhatja el helyét. a juhász feladata, hogy beterelgesse a bárányokat a karámba. A bárányok csak állathangokon kommunikálhatnak és a karámba csak a kapun keresztül lehet bejutni (a kerítés áram alatt van).

Könnyíthetünk a játékon, ha mielőtt bekötik a szemüket, a résztvevőknek 10 percük van, hogy megbeszéljenek és megtervezzenek csoportban egy stratégiát. A legelőn elhelyezhetünk különböző tárgyakat (pl:székek), melyek például fákat, bokrokat jelképezek, amiket a játékosoknak ki kell kerülniük.

Egy körbe ülve lehunyt szemekkel a játékvezető kiosztja a szerepeket. Ezt megteheti a fejek megérintésével amikor a bizonyos szerep kiosztását mondja, de előre megbeszélt módon is mint egy fülhúzás, két fülhúzás, stb. (francia kártyával is le lehet előre osztani). A szerepek a következők: Gyilkosok: Minden éjjel felkelek és mutogatással megszavazzák, hogy kit tesznek el láb alól azon az éjjel. Akkor nyernek ha a játék végére csak ők maradnak, azaz nem szavazzák ki őket a nép. A rendőr minden éjjel megkérdezheti egy játékosról, hogy gyilkos-e vagy sem. A boszorkány a játék folyamán egyszer feltámaszthat valakit, egyszer el tehet valakit láb alól és minden éjjel valakit megvédhet az esetleges támadástól. Ezek közül viszont egy éjjel csak egy képességet tud teljesíteni. A rendőr és boszorkány célja hogy minden más szerep nélküli játékossal azaz néppel együtt kiszavazzák az összes gyilkost. Akinek nem jutott szerep az népnek számít és napközben tud szavazni.

A játék menete a szerepek kiosztása után egyből egy éjszakával, amikor mindenki lehúnyt szemmel “alszik” kezdődik. A játékvezető először a gyilkosokat kelti fel akik megszavaznak valakit, majd vissza alszanak. Utána a boszorkány kell fel és feltámaszt, gyógyít vagy eltesz láb alól valakit, akire a rámutat és a játékvezetővel megbeszélt jellel mutatja melyik képességét használja az adott játékoson. Ezek után a rendőr kel fel és valakit meggyanúsít. A gyanúsított játékosról a játékvezető egy megbeszélt jellel (fejrázással) megmondja a rendőrnek hogy gyilkos-e. Ezek után felkel mindenki és a játékvezető kihirdeti ha történt haláleset. (akkor nem történhetett ha a boszorkány ugyan arra a játékosra mutatott mint a gyilkosok). Ezek után a játékosok szabadon vitatkozhatnak 5 percen keresztül, hogy ki a gyanús és miért. A vitatkozás végén a játékvezető megkérdezi, hogy kit akarnak elítélni és a többség szavazat alapján (összlétszám osztva kettővel felfelé kerekítve). A vádlott védő beszédet mondhat amikor csak is ő beszél. A maximum 2 perces védőbeszéd után újabb kör szavazásban dől el, hogy a vádlottat tényleg elítélik és elteszik láb alól vagy sem. Minden nappal maximum csak 3 játékost lehet megvádolni, utána besötétedik és jön a következő éjszaka. Ez a ciklus addig folytatódik, amíg a gyilkosok többségben lesznek, ekkor ők nyernek, ha pedig minden gyilkos ki lett szavazva akkor pedig a nép nyer. Fontos még, hogy a halottak nem beszélhetnek és nekik is kell éjszaka aludni, hiszen még a boszorkány feltámaszthatja őket.

Alternatív verziók: Nagyon sokféle variációja létezik és interneten lehet tovább olvasni róla. Több extra szereppel is lehet játszani, amivel csak a játékvezető szerepe nehezedik, de nagyobb csoporttal érdemes, hogy többségben ne csak népi szerepben legyenek a játékosok.

Nyomtatható kártya extra szerepekkel: 

Gyilkos cards.docx

Szereposztással: 

Gyilkos szerepleosztás.xlsx

Egy tényleg meglepően könnyű botot kell leengedni a résztvevőknek a földre, mindezt úgy, hogy a nádat mindenki egy kinyújtott ujjal tarhatja, és a bot mindvégig vízszintes marad. Ha a bot kibillen a vízszintesből, nem lehet tovább engedni, amíg újra vissza nem kerül vízszintesbe. Az ujjaknak végig nyújtva kell maradniuk.

A csoport egy tagja kimegy a teremből. A többiek körbe állva megfogják egymás kezét, majd – anélkül, hogy egymás kezét elengednék – néhányan felemelik a kezüket, mások átbújnak alatta, addig, amíg egy nagy, élő „csomó” nem keletkezik. Aki kiment, annak az a feladata, hogy kibogozza a csomót, helyreállítsa az eredeti kört, de úgy, hogy közben senki ne engedje el a másik kezét. 

Megjegyzések:

- Hívjuk fel a kitaláló figyelmét, hogy óvatosan „bontogassa” a „csomót”, nehogy sérülést, fájdalmat okozzon!

- Felnőtteknél csak óvatos mérlegelés után alkalmazzuk (bizonyos csoportokban ijesztőnek tűnhet a testi közelség)!

(Gál Várady Tamara, 2021.)

Létszámtól függően csapatokat alakítunk ki. (Ha csak őrsi szinten játszuk, akkor egy csapatba kerül mindenki.) A csapatok beállnak egy sorba, és megfogják egymás vállát. Mindenki becsukja a szemét, kivéve a leghátsó ember, az ő feladata lesz a kígyó irányítása.A pályán elszórjuk a labdákat (vagy bármi mást), a csapatok feladata az lesz, hogy ezekből minél többet megtaláljanak. A leghátsó ember kétszer megpaskolja az előtte levő vállát, ezzel tudja elindítani a kígyót. A paskolást mindenki előre adja, még el nem jut az elsőhöz. Ha a hátsó ember a jobb vállát kezdi paskolni, akkor balra, ha a jobbat, akkor jobbra kell kanyarodnia a kígyónak. A kígyót mindkét váll megpaskolásával lehet megállítani. Az a csapat nyer, amelyik adott idő alatt a legtöbb labdát találja meg. 

Fontos, hogy minden résztvevőn bő póló vagy pulóver legyen. Kezdetben mindenki kap 5 db csipeszt. Cél: A végén nálad legyen a legkevesebb csipesz. Ezt úgy érheted el, hogy mások ruhájára rácsípteted a csipeszeidet. Mivel mindenkinek ez a célja, így egyszerre kell menekülni, de támadni is. Egy fordulóra 10 perc van. A végén mindenki megszámolja hány csipesz van a ruháján és a kezében. Akinél a legkevesebb, az nyert. Utána érdemes beszélgetni ezen kérdések mentén: Inkább többet menekültél, vagy a támadásra tetted a hangsúlyt? Volt valaki, akire kifejezetten sokszor próbáltál csipeszt tenni? Te kitől menekültél a legtöbbször?

A játék leírása: A csoporttagokat 4-5 fős kiscsoportokra osztjuk. A csoportokkal közöljük, hogy az a feladat, hogy képzeljék el, hogy egy teljesen ismeretlen új helyre, mondjuk egy újonnan felfedezett bolygóra készülnek. A bolygón van víz, a földihez hasonló légkör, vannak állatok, növények. Ezer telepes indul meghódítani ezt az új világot és ők öten a képviselőik ennek az ezer embernek. Feladatuk, hogy megegyezzenek olyan törvényekben és szabályokban, amelyek szerint ezen a bolygón elképzelik az életet, amelyek szerint ezen a bolygón szeretnének együtt élni. A játékot megbeszélés követi, ahol minden csoport bemutatja a saját „Törvénykönyvét”, megbeszéljük, ki milyennek képzeli az”ideális” emberi társadalmat és miért.

Beküldte - Karacsi Gábor "Kara"

Mindenki elkezd sétálni, a teret kitöltve. A játékvezető valamilyen szempont szerint párokat alkot. (Pl. állj oda a mellé, akivel elsőre felveszed a szemkontaktust.) A párok első feladata, hogy mélyen egymás szemébe nézzenek, teljes csendben 1 percig. Majd mindenki tovább sétál és egy másik szempont szerint talál párt. (Ezeket a szempontokat és a feladatokat mindig a játékvezető mondja.) Most a pár egyik tagjának be kell csuknia a kezét, a másik pedig végig simogatja az auráját. A feladat lényege, hogy a simogató érzékelje, mi az a legközelebbi távolság, ami még nem kellemetlen a másiknak. 1 perc után cserélnek. A feladat után mindenki tovább sétál, majd újabb párok alakulnak. Most az a feladatuk, hogy minél közelebb álljanak egymáshoz, figyelve arra, hogy mi az a távolság, ami a másiknak még nem kellemetlen. Ezt is teljes csendben.  1 perc után tovább sétálnak, majd új párt keresnek. Most a pár egyik tagja megint becsukja a szemét, a másiknak a teste körvonalát kell végig simogatnia, úgy, hogy az ne legyen kellemetlen a másiknak, majd cserélnek. 
A gyakorlat végén fontos, hogy megbeszéljük, melyik feladat milyen élmény volt.

Fontos, hogy a gyakoltal elején tisztázzuk, hogy bárki, bármikor kiszállhat, ha valamit kellemetlennek érez, illetve bármikor rászólhat a másikra!

Minden játékos ír egy hirdetést, amelyben egy társat keres magának. A téma kötetlen, csak emberi kapcsolatot keressen és foglalja magában a játékos személyes vágyait. Az összegyűjtött hirdetéseket egyesével felolvasva ki kell találni, hogy melyiket ki írta?

Értékelés: A többi játékosok közül hányan lennének hajlandóak jelentkezni a hirdetésedre?

Az egyik vállalkozó résztvevőt megkérjük, hogy legyen a hotelportás, a többiek pedig lesznek a vendégek. A gyakorlat során csak a portás beszélhet, az a feladat, hogy kitalálja, miben kérnek tőle segítséget a vendégek, akik különböző problémákkal keresik meg a portást (például elveszett a szobakulcsuk, csöpög a csap a fürdőszobában, eltűnt valami a hotelszobájukból stb.). A szerepek cserélődhetnek többször is a gyakorlat során. 

Megjegyzések:

- A gyakorlatot egyéb szituációkkal is kipróbálhatjuk, például szülő és cserkészvezető közötti kommunikációs helyzetekben (nyári tábor után keresi a szülő az őrsvezetőt, mert a gyereke elveszített valamit; folyton csúfolják; szeretné, ha másik őrsbe mehetne át a gyereke, mert nincs megelégedve az őrsvezetővel stb.), éttermi pincérnek szeretnénk rendelést leadni vagy reklamálni valamivel kapcsolatban etc.

- A szituációk kitalálását rábízhatjuk a jelenlévőkre, vagy készíthetünk előre megírt cédulákat egy-egy helyzettel, amiből aztán húzniuk kell. 

- A gyakorlatot követően beszélgethetünk arról, hogy mennyire volt nehéz/könnyű csupán nonverbális eszközökkel elérni a céljukat, illetve mennyire volt könnyű vagy nehéz megérteni azokat.

(Gál Várady Tamara, 2021.)

Leírás:

Ha megvan a körvonal társasjáték azzal is játszhatjátok, de ha nincs meg vagy 

személyesebbet szeretnétek, akkor ajánlom hogy írjatok ti magatok kérdéseket. Négy kategóriát szabj meg, mindenki írjon mindegyik kategóriába minimum 2-3 kérdést, ami érdekli a többiekkel kapcsolatban. 

Kategóriák:

• Fejezd be a mondatot…
• Kérdés
• Feladat (ez lehet mókás)
• Ki írta (egy mondatot írni, amire utána tippelni lehet, hogy ki írta volna közülünk)

Ha megvannak a kártyák sorban húzunk egy-egy kártyát és közösen megbeszéljük a válaszokat. Fontos, hogy előre megértő, elfogadó környezetet teremtsünk a játék kezdete előtt, kószákkal ezt már meg lehet szóban beszélni. 

A spárgát fák között kifeszítjük kb. 20-40 cm-rel a föld fölött, illetve a spárgát önmagához is kifeszítjük/több spárgát összekötünk úgy, hogy rublikákat alkossunk, akár egy sakktáblán (csak itt nem kell szabályosnak lenni). Kijelölünk egy indulási és egy érkezési oldalt (tehát x első és x utolsó rublikát), ami meghatározza a résztvevők számára, hogy honnan hova kell eljutniuk. Az utat úgy kell megtenniük, hogy a kijelölt pályán haladnak végig, de közben nem érhetnek a kötelekhez. A résztvevők közül kijelölünk egy vak (szemétbekötjük) és egy sánta (egy lábon közlekedik) embert, akiknek segíteni kell az átjutásukban. Ezeket a személyeket maguk a résztvevők is kiválaszthatják maguk közül.

A második körben az indulási oldal rublikáiba csak egyszer szabad belelépnie az egész csapatnak (tehát, ha valaki már belelépett az egyikbe, akkor más már nem teheti meg). 

A harmadik körben az érkezési rublikákba is csak egyszer-egyszer lehet belelépnie az egész csapatnak

Egy asztallapra akadálypályát építünk, lehet benne szlalom, emelkedők stb. Egy pohárra spárgát kötünk úgy, hogy az vízszintes helyzetben (oldalra néz a szája) megtartható legyen. Ezután belehelyezzük a labdát. A pohárral végig kell menni az akadálypályán úgy, hogy a labda nem eshet ki belőle, és a résztvevők közül mindenki csak egy spárga szálat foghat, annál keresztül tartja a poharat. Izgalmasabb, ha a résztvevők nem szólalhatnak meg a játék alatt.

Minél inkább a pohár feneke felé köztük a madzagokat a feladat annál nehezebb lesz.

Az alábbi tanulságos történetet olvashatjuk fel akár őrsgyűlésen, akár nagyobb programon pl. rajportyán. Nagyobbakkal érdemes utána beszélgetni is a történetről, ehhez segítő kérdések példaként:

Mi jutott eszedbe a történet kapcsán? Min gondolkoztál miközben hallgattad?

Milyen dolgokat tudnál felidézni, amelyeket kiskorodban megtanítottak neked és nagyon fontos szerepet játszik az életedben? 

Volt már olyan, hogy rájöttél valami nem is úgy van, ahogyan tanították?

Észrevetted már valaha valakin, hogy amit hisz magáról, az nem is úgy van? Hogyan tudnál neki ilyen helyzetben segíteni?

A leláncolt elefánt

Kissráckoromban imádtam a cirkuszt, a legjobban pedig az állatokat. Főleg egy elefánt vonta magára a figyelmem, később megtudtam, hogy más gyerekeknek is ő volt a kedvence. Az előadás alatt a hatalmas állat csodákat művelt méretével és erejével… De az előadás után is, még nem sokkal azelőtt is, hogy visszajött volna a színpadra, az elefánt egyik lábánál fogva mindig láncra volt kötve egy kis karóhoz. Vékonyka karó volt, alig pár centire a földbe szúrva. A lánc ugyan vastag, erős volt, számomra mégis nyilvánvalónak tűnt, hogy ha egy állat képes egyetlen rántással tövestül kitépni egy fát, akkor könnyedén kiszabadíthatná magát e karó fogságából és elszaladhatna. 

Rejtély, hogy akkor mi tarthatja ott? Miért nem szalad el?

Öt-hat éves koromig megbíztam az idősebbek tudásában. Megkérdeztem hát egy tanárt és az egyik szülőmet, mi a titka az elefántnak. Egyikük azt felelte, az elefánt azért nem szökik meg, mert idomítva van. 

Erre én: ha idomítva van, akkor miért tartják láncon? 

Nem emlékszem, hogy megnyugtató választ kaptam volna. Idővel aztán elfelejtettem a rejtélyt.

Pár éve valaki okos választ adott a kérdésre: A cirkuszi elefánt azért nem szökik meg, mert egészen kicsi korától fogva egy ehhez hasonló karóhoz kötve él. 

Behunyt szemmel magam elé képzeltem a védtelen, újszülött elefántot karóhoz kötve. Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban a kis elefánt rángatta-cibálta magát erővel, igyekezett kiszabadulni a béklyóból. Ám hiába erőlködött, nem sikerült, mert hozzá képest nagyon erős volt az a karó. Elképzeltem, ahogy kimerülten alszik, és másnap, harmadnap újra megpróbálja… míg egyszerűen belenyugodott és megbékélt sorsával. A hatalmas, szörnyű elefánt azért nem szökik meg, mert azt hiszi, nem tud. Még él benne az emlék, hogy milyen tehetségtelennek éreztem őt nem sokkal azután, hogy megszületett. És ami a legrosszabb: soha nem vontam komolyan kétségbe ezt az emlékét. Soha nem tettem többé próbára erejét…"

Forrás: Jorge Bucay:Életmesék.Új Paradigma Kiadó,Szentendre,2004.

Játsszák el a megadott szituációkat párokban. Fontos kiemelni, hogy az egyik szereplő mindenképp próbálja meggyőzni a másikat, míg a másik szereplő tartson ki az elutasítás mellett. Fontos lehet elmondania azt is, hogy a másik számára elfogadható indokot hozzanak fel. 

Utána beszéljük meg közösen: Milyen érzései, gondolataim voltak a játék során? Mikor nehéz nemet mondani? Mikor mondaná? Mit kockáztat, ha nemet mond?

Lehetséges szituációk

1. A legjobb barátod el akar hívni a szülinapi bulijára, de te nemet mondasz.

2. A testvéred megkér, hogy segíts neki takarítani, de te nemet mondasz.

3. A testnevelő tanár megkér, hogy legyél tagja az iskolai csapatnak, de te nemet mondasz.

4. Az osztálytársad megkínál cigarettával, de nem kérsz.

5. A barátod megkér, hogy tereld el a figyelmét a büfé eladójának az iskolában, hogy ő addig észrevétlenül ehessen egy csokoládét, de te nemet mondasz.

7. Osztálytársad arra kér, hogy gépeld neki az egész heti óravázlatokat, hogy be tudja pótolni a hiányzás miatt mulasztottakat, de te nemet mondasz.

Forrás: Szabó, É., & Fügedi, P. A. (2015). Társas készségeket fejlesztő kiscsoportos tréning (No. 37). ELTE Eötvös Kiadó.

A poharakat szétszórjuk egy asztallapon, akár fel is borogathatjuk őket. A befőttes gumira annyi spárgát kötünk, ahány játékos van. Ezeknél fogva tudják a játékosok szétfeszíteni a gumit, és azzal a poharakat megfogni. A feladatuk az, hogy egy erre kijelölt helyen piramist építsenek a poharakból (vagy bármilyen tornyot).

A székeket egy körbe kell rakni, majd egymás mellett 4-et (párosat) páholynak jelölünk meg.  Két csapat felosztása után, felváltva leül mindenki egy székre, a páholyt mindenképpen kitöltve. Mindenki a cetlire felírja a saját nevét majd összekeverve újra kiosztjuk. Innentől kezdve mindenki arra a névre válaszol ami a saját cetlijén éppen van. Ezt persze nem mutathatja meg másik játékosnak. Az a játékos kezdi el a játékot aki mellett jobbra van az üres szék és hív egy nevet. Az akit hívott leül mellé a székbe és cetlit cserél vele azaz mostantól a nevük is megcserélődött. Akinek meg jobbra felszabadult egy szék, hív egy újabb nevet, vele cetlit cserél és így folytatódik tovább a játék amig a páholyban csak az egyik csapat játékosai nem lesznek. Mindig az az ember hív akinek a jobb oldalán egy üres szék van és nem hívhatja azt akit az előző körben valaki más hívott. Egymás neveit a csapatok nem beszélhetik meg egymás között.

A gyerekeket csapatokra bontjuk, ha őrsileg játszuk akkor mindenki egy csapatba kerül. A csapatok tagjai beállnak egymás mellé. Lehetőleg mindenki rövid ujjú pólóban legyen. Feladat az, hogy a spárgára “felfűzzék magukat”, úgy, hogy a spárgát végig vezetik mindenki pólóján. (Egyik ujjon be, végig a hát mögött, másikon ki.) A csapat minden tagjának felfűzve kell lennie. Az a csapat nyer, akinek ez elsőre sikerül.

Beállítjuk egy körbe a gyerekeket, akik becsukják a szemüket. Mindenkinek a fülébe súgunk egy szót, úgy, hogy kettő-kettő egy összetett szót adjon ki. Pl. egyik gyereknek a csiga másiknak a ház szót. Ha páratlanul vannak, akkor legyen egy hármas szó - pl gyöngyházfényű. Feladat, hogy csukott szemmel sétáljanak a pályán, és meg kell találniuk a “párjukat”. Menet közben folyamatosan suttogják a saját szavukat. A játék addig tart, amíg mindenki meg nem találja a párját. 

A játék célja: Ráhangolódás a másikra–ezt akár szószerint is érthetjük, vagyis hanggal kell követni a társ mozgását. A játék lényege az egymásra figyelés, az együttműködés megvalósítása. 

A csoport két részre oszlik: a társaság egyik fele mozog, gesztusokkal és mozdulatokkal fejezi magát, a másik fele viszont beszél, de nem mozog. Minden játékosnak van tehát egy „hangja”, aki beszéddel kommentálja mindazt, amit társai szavak nélkül játszik. Azután párcsere is lehetséges.

Utána beszéljük meg: Mennyire volt nehéz vagy könnyű az egymásra hangolódás? Tudták-e értelmezni a nonverbális jeleket? Összhangban volt-e a verbális és a nonverbális kommunikáció? 

Amire figyelni érdemes csoportvezetőként: Figyeljünk az erőltetett párokból fakadó ellenállásra. Legyen lehetőség arra, hogy mindenki azt a csoporttagot szinkronizálhassa, akit akar. 

Forrás: Benedek L. (2005): Játék és pszichoterápia. Könyvfakasztó Kiadó, Budapest."

A játékosok számával egyenlő számú székből kört alakítunk. A játékosok felállnak a székeik mögé. Mindenki megbillenti jobb kezével az előtte álló széket, úgy, hogy azok csak a hátsó lábaikon álljanak. A játék célja, hogy a játékosok körbe menve az eredeti helyükre visszaérkezzenek, közben a székek nem borulhatnak fel. Egy játékos egy széket foghat egyszerre. Semelyik széknek sem szabad 4 lábbal a padlót érintenie, vagy felborulnia, különben a játékot elölről kell kezdeni. A játék előtt természetesen van idejük a résztvevőknek átgondolni, hogyan adogatják át egymásnak a székeket. A játékosok a jobb kezükön kívül semelyik másik testrészüket nem használhatják.

A játék játszható különböző nehezítésekkel is, pl. a játékosok a játék elején egy-egy kártyát kapnak, amelyen egy-egy, a játék során követendő utasítás áll. Pl. „most nem szólalhatsz meg”, „mindenképp a te ötletednek kell érvényesülnie”, „csak kérdéseket tehetsz fel” stb.) A játékosoknak a kapott utasítást kell követniük a játék során.

Párba kell állni. Minden páros eldönti ki lesz a látó és ki a rajzoló, utána egymásnak háttal leülnek. A látó kap egy kinyomtatott képet, a rajzoló lapot és ceruzát. A cél, hogy a rajzoló a lehető legpontosabban rajzolja le a képet a látó elmondása alapján. Visszakérdezni szabad. 10-15 perc van. Utána lehet szerepet cserélni, ekkor több képpel kell készülni. 

Értékelés: Milyen volt a látó szerepében lenni? Úgy érzed jól mondtad el a képet? Értette a másik? Melyik részlettel volt a legtöbb gond? Milyen volt a rajzoló szerepében lenni? Könnyen értetted mire gondol a másik? Jól ment köztetek a kommunikáció?
Ez a játék arra nagyon jó, hogy belássuk: Sosem tudhatjuk pontosan mire gondol a másik. Ez vezetőként nagyon fontos, törekedni kell mindig a jó kommunikációra és a nyitottságra, hogy a másik szemszögéből is tudjunk nézni egy-egy helyzetre. 

A csoport körben ülve helyezkedik el. Minden második ember egy csapatba tartozik (pl. egyesek a egyik csapat, a kettesek a másik csapat tagjai). 

Először a körben egymással szemben elhelyezkedő két külön csapatba tartozó embernek adjuk a babzsákokat/labdákat. Nekik kell a megegyezés szerinti irányba továbbdobniuk a következő saját csapattagnak, majd ők is továbbítják a következő saját csapattagnak a babzsákot/labdát, a tárgyak ezzel a mozgással fogják „kergetni” egymást. A csapatok akkor kapnak pontot, ha a babzsákjuk/labdájuk átéri és lehagyja a másik csapatét. Ha valamelyik csapat pontot szerez, megállunk, felírjuk, és újrakezdjük a játékot. Érdemes egy-két pontonként irányt váltani. Fontos, hogy előre megbeszéljük, hogy hány pontig vagy mennyi ideig tart a játék. A megbeszélés fókuszpontjai: Milyen stratégiát alkalmaztak a játék során? Lassították a másik csapatét vagy gyorsították mindkettőt?

Forrás: Kiss N., Piszker Á. (2009): Interaktív Játéktár. Agressziókezelés és toleranciafejlesztés az iskolában. Kompánia Füzetek 3., Budapest."

Sétálás vagy kirándulás közben párokat kell alkotni kettes oszlopban és a játékvezető által kiválasztott témaköröket kell megvitatni egymással. A témakörök általános beszélgetési témák lehetnek mint például: kutya vagy macska, ketchup vagy majonéz, vonalas vagy kockás füzet stb. Amikor a játékvezető úgy érzi kellően megbeszélték az adott témát forgót (cserét) kiált és ekkor az egyik oszlop egy párral előrébb megy a legelső pedig megvárja a legutolsót. A csere után a játékvezető kiadja az új beszélgetési témát. 

Alternatív verzió: A játékvezető nem ad ki témakört, hanem mindenkinek olyan titkot/érdekességet kell elmondania amit még másnak ennek a játék keretén belül nem mondott és nem annyira közismert róla.

Hasznos tanácsok: A cserét persze nem kötelező kettes oszlopba rendezetten levezetni, lehet úgy is hogy mindenki magának talál párt akivel még nem volt, de ez a séta/kirándulás körülményeitől függ inkább.

A csere legfeljebb 2 percenként történjen mert különben elunják magukat a gyerekek.

Értékelés:

Mi volt a legérdekesebb dolog amit megtudtál?

Sokan vannak akik ugyan úgy gondolkodnak mint te?

A csoportból mindenkinek bekötjük a szemét, majd a játékosok megfogják valahol a kötelet (össze is köthetjük, de szabadon is hagyhatjuk a két végét). A játékvezető különböző geometriai formákat mond: kör, háromszög, négyzet, amelyeket a csoport tagjainak meg kell formáznia a kötélből. Ha a csoport kész van a feladattal, leteszi az elkészült formát a földre, a játékosok leveszik a kendőt a szemükről, és megvizsgálják az eredményt.

A csoportot 4 fős kiscsoportokra osztjuk. Az a feladat, hogy közösen rajzoljanak egy képet. Mindenki kap egy papírlapot, és becsukott szemmel egy ház körvonalait rajzolja rá. Majd továbbadják a papírt a csoportban bal oldalukon ülőknek. Ezután, még mindig behunyt szemmel, egy ablakot rajzolnak. A papírokat továbbadják, és ajtók kerülnek a házakra. Utolsóként megrajzolják az említett módon a kéményt is.

(Gál Várady Tamara, 2021.)

A játékosok szétszélednek a teremben. Becsukják a szemüket, és az a feladatuk, hogy visszaszámoljanak, a csoport létszámtól egészen 0-ig. Mindenki részt vesz a játékban. Tilos bármilyen kommunikáció (gesztikulálás, beszéd). Ha két játékos ugyanazt a számot mondja be, a sor újra indul.

Az alaprajzot odaadjuk valakinek úgy, hogy a többiek ne lássák. Ennek az embernek csak mutogatnia szabad. Egy következő ember, aki szintén egyedüliként látja a mutogatót, megpróbálja lerajzolni az alapján azt, ami az eredeti képen látható. A harmadik embernek odaadjuk a rajzot, akinek csak beszélnie szabad az utolsó emberhez, és így átadni neki azt, amit a lapon lát. Az utolsó embernek be van kötve a szeme, és az elmondottak alapján vakon megpróbálja az építőelemekből felépíteni a művet. Közben a beszélő végig segíthet neki (természetesen csak szavakkal). 

Öt játékos esetén két embernek kötjük be a szemét, így az egyik csak az elemeket kiválogathatja, míg a másikuk már csak összerakja őket.

Nem szükséges rögtön az elején elmutogatni és lerajzolni mindent, szépen folyamatában egyszerre is történhetnek a dolgok. Nincs megkötve az sem, hogy a mutogató magát a rajzot, vagy építőelemeket mutogat el, vagy azok elhelyezkedését stb. Ezeket ők dönthetik el, ám a játék alatt erről már nem társaloghatnak.

Játék elején elmondjuk a résztvevőknek, hogy mi lesz maga a gyakorlat, és maguk között kell szétosztaniuk, kinek mi lesz a feladata, szerepe

Egy kalapba papírlapokat dobunk, többet, mint ahányan a csoportban vannak. Minden papírra egy-egy érzelem kifejezésére alkalmas bevezető tagmondatot írunk: 

– „Tetszik, hogy…” 

– „Hiányolom, hogy…” 

– „Nekem gondot okoz, hogy…” 

– „Azt szeretném, ha…” 

– „Nyomaszt, hogy…” 

A sor szabadon bővíthető, ismételhető. A résztvevők húznak ezekből néhányat, és gyorsan, gondolkodási idő nélkül befejezik a mondatokat adott témára vonatkozólag. A gyakorlat elején hívjuk fel a figyelmet arra, hogy gyorsan kell válaszolni, és a válaszok kizárólag az aktuális érzéseket tükrözik. Ezek után kis csoportokban átnézik a cédulákat, a csoport szóvivője pedig plénumban beszámol a főbb tendenciákról, a szélsőséges véleményekről. Közben jegyzeteljünk, majd később, a gyakorlaton kívül tanulmányozzuk az összes cédulát, ez segíthet a program összeállításában, a tartalmak és módszerek kiválasztásában.

(Gál Várady Tamara, 2021.)

Egy gyerek húzzon egy kártyát. Fejezze be az a mondatot, hogy „Akkor szoktam így érezni, ha…” A többiek találják ki az érzést, ami a kártyán szerepel. Ha körbeértünk, ismét megyünk egy kört, a kártyákat újból összekeverjük és kiosztjuk. Ekkor már tudjuk az érzelmeket, de mástól is hallunk saját élményt, tapasztalatot. 

Utána beszéljük meg: Hogyan éreztétek magukat? Mennyire könnyen/nehezen jutottatok eszükbe megfelelő szituációk?" Látnak hasonlóságot mások érzései és a sajtjuk között?

Forrás: Horváth-Szabó,K.,Vigassyné,D.K.(2001): Az agresszió kezelése. Szociális és Családügyi Minisztérium,Budapest–módosítva.