Játékok

Egy sapkába  belerakja az őrsvezető a lentebbi kéréseket. Minden őrstag húz az őrsgyűlés végén. A következő héten teljesíteniük kell a feladatot. 

Dicsérj meg valakit!

Köszönj meg valakinek valamit!

Tegyél jót valakivel!

Kérdezd meg valakitől, hogy hogyan van!

Beszélgess valakivel, akit kevésbé ismersz!

Őrsi vagy csapat portyákon, őrsgyűlések előtt is lehet húzni. 

Kivetítjük a képeket, mindenki mutathatja a számot, hogy mennyire érzi az adott dolognak magát, aztán elmondhatják, hogy miért. Ha sokan vannak, csak a szélsőséges számot mutatókat kérdezzük meg.

Összeállította: 29/ABD STVK jelöltek - Kajtor Erzsébet (1001), Szigetvári Vilma (1106), Balogh Zita (1001), Bayer Zsuzsanna (439), Moré Johanna (1117), Linczenbold Kevin (1111), Berkes Nóra (1111), Weninger Martin (1111), Csanády Viola (1926), Bárczay-Baján Zsófia (929)

Egy nagy flipchartra összeírunk színes tollakkal 10 olyan tulajdonságot, ami mindannyiunkra igaz. (Például: szeretünk kirándulni csoportban, mindegyikőnknek van testvére, mindenki szereti a csokoládét, stb.) Ezek összeszedése közben nagyon sok minden kiderül az egyes gyerekekről és megkönnyíti az ismerkedést a csoport tagjai között.

Beküldte - Várdai Levente

A játék során egy papírra kell leírni a számokat 100-ig. Körben ülünk egy asztalnál valaki elkezdi írni a számokat, a mellette ülő pedig addig dobálja a dobókockát, ameddig hatost nem dob. Ha sikerül akkor elveszi a lapot és a tollat az író embertől és folytatja a számok írását. A dobókockát szintén továbbadja és az a játékos kezd el addig dobálni amíg hatost nem dob, ha sikerül ő veszi el a lapot és a tollat és adja tovább a kockát. Az nyer aki a 100-at leírja a lapra. 

a játékszabályt a videó ikonra kattintva tudod megtekinteni

Minden játékos kitalál magáról 3 igaz állítást, majd egy hamisat.
Az állítások lehetnek például:
Van 4 testvérem.
Kedvenc ételem a zengővárkonyi szelet.
Ötéves korom óta szertornázok.
Minden nyáron meglátogatom a nagyszüleimet Erdélyben.
Miután kitalálták az állításokat, elmondják őket, majd a többiek közösen megtippelik, melyik lehet a hamis.

A kötelet kör alakban a padlóra helyezzük, ez egy karámot jelképez. Egy kis résen nyitva hagyjuk a kötelet a kerítés bejáratának. A játékvezető ismerteti a résztvevőknek a játékot. Minden résztvevő bekötött szemmel szétszóródik egy szabad területen, ez a legelő. Ők a bárányok, akik idős korukra megvakultak. A játékvezető kijelöli az egyik résztvevőt, ő leveheti szeméről a kendőt, mert ő a juhász, akinek a legelőről be kell hajtani a karámba a bárányokat. A juhásznak idős kora miatt mobilitási lehetőségei korlátozottak, vagyis nem hagyhatja el helyét. a juhász feladata, hogy beterelgesse a bárányokat a karámba. A bárányok csak állathangokon kommunikálhatnak és a karámba csak a kapun keresztül lehet bejutni (a kerítés áram alatt van).

Könnyíthetünk a játékon, ha mielőtt bekötik a szemüket, a résztvevőknek 10 percük van, hogy megbeszéljenek és megtervezzenek csoportban egy stratégiát. A legelőn elhelyezhetünk különböző tárgyakat (pl:székek), melyek például fákat, bokrokat jelképezek, amiket a játékosoknak ki kell kerülniük.

1. Olvasd el a gyerekeknek a könyvet. Érdemes a benne lévő képeket megmutatni nekik, hogy vizuálisan még könnyebb legyen nekik elképzelni a történetet. Ha szükségük van rá akkor akár a történet közbenáljatok meg és beszéljétek meg az aktuális eseményt.
2. Miután elmesélted nekik a történetet beszéljétek meg a tanulságot.

A körben ülő játékosok mindegyike választ egy madárnevet. A játékvezető kezdi: "A pap elvesztette a sapkáját, megtalálta a rigó!" A "rigó"-nak azonnal válaszolnia kell: "Nem a rigó, hanem a galamb!" És így tovább folyik a játék. Aki hibázik, (magát mondja vagy nem szereplő nevet mond, nem válaszol azonnal), annak valami zálogot kell adnia. Minden zálogadás után a játékvezető mondókája indítja újra a játékot.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Három szerepcsoportba osztjuk a gyerekeket. A süketek, a vakok és a kopaszok. Minden csoportnak odaajuk a jelmezeket és elmondjuk a szerepkörüket majd felolvassuk nekik ezt a rövid történetet.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy süket, egy vak és egy kopasz fejű ember. Ezek hárman nagy erős barátságban éltek, mindig együtt jártak-keltek.   Amint egyszer mennek, mendegélnek a rengeteg erdőn keresztül, 

megszólal a süket ember:   - Hallgassatok csak, én valamit hallok!   

Megszólal a vak is:   - Az ám, nézzétek, én valamit látok!   

Nagyot kiált erre a kopasz ember:   - Uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

Ezután ismét szakaszokban felolvassuk, úgy, hogy közben legyen lehetőségük eljátszani. Harmadik körben ha van rá igény akár maguk is mondhatják a részüket.

Értékelés:

Beszélgessünk el róla, hogy mi nem stimmel ebben a történetben. Találkoztak e már vakkal vagy ismernek e gyengén hallót. Mit illik tenni ha például egy látássérült jön velünk szembe az utcán?

Egymástól kb. fél-fél méterre, körben áll a társaság, egy játékos a kör közepén. A körből egy vagy két irányban („kapun”) lehet kimenni. A kör közepén álló nem tudja, hogy melyik az az egy vagy két út, éppen ezt kell kitalálnia. Ha rossz felé indul, akkor a játékosok karjukkal elzárják az utat. A játék lényege: mindenki összpontosít a feladatára, a pillanatnyi szerepétől függően tekintetével - és csak azzal - hívni (vonzani) vagy küldeni (taszítani) próbálja a kör közepén álló játékost. A kitalálónak (hogy kitaláljon) a „lelki rést” kell megkeresnie.

A csoport körben áll. Valaki tesz egy mozdulatot, például megérinti a fülét. A mellette álló megismétli ezt a mozdulatot, és tesz hozzá egy másikat – pl. lesimítja a haját. A harmadik kezdi elölről, majd ő is hozzátesz egy újabb mozdulatot, és így tovább. Aki téveszt, az kiesik (vagy zálogot ad). Az egész mozdulatsort mindig az elejétől kezdve kell ismételni, és a játékosokat kérjük meg, hogy ne húzzák az időt.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))