Elnök titkár játék a cserkész hierarchia különböző rangjaival és beosztásaival (minél több beosztást használunk, annál nehezebb).
A játékosok körben ülnek. Kiválasztunk egy játékost, ő lesz az elnök. Az utána következő játékos a titkár, aztán a jegyző, majd sorra egyes, kettes stb. Az új menetet mindig az elnök kezdi, ő vezényli, hogy milyen gyors legyen a ritmus (ezt a ritmust hívás nélkül elkezdi, pár ütem után kezdi a hívást).
Egy ütem: a játékosok mindkét kézzel először a combjaikra csapnak, majd tapsolnak maguk előtt, azután pedig könyökbe hajlított karral először a jobb kezük hüvelykujjával a jobb válluk fölé böknek, végül pedig baloldalt is ugyanezt. Ez a mozdulatsor ismétlődik. Amikor a beszélő játékos a jobb hüvelykujját emeli a válla fölé, akkor mondja a játékban szereplő saját nevét (pl.: elnök, kettes, nyolcas stb.), a bal hüvelykujj fölemelésekor pedig annak a játékosnak a nevét, akit hívni szeretne. A megszólított játékos a combütés és taps során veszi a hívást és kitalálja, hogy kit szeretne majd hívni, és a jobb váll fölötti bökésnél mondja a saját, bal váll fölött pedig a következő hívott nevét. És így tovább. Aki nem ritmusban mondja, vagy elrontja, az a sor végére megy. Ilyenkor a sor feljebb tolódik. Például, ha a hármas játékos ront, akkor az elnök, titkár, jegyző, egyes, kettes marad a helyén, a négyes átül a hármas helyére és ő lesz a hármas, az ötös a négyes helyére és ő lesz az ötös, és így tovább. Nincs visszahívás (visszahívás = Azt a játékost, aki hívott, tilos visszahívni. Értsd: térd, taps, egyes, ötös; térd, taps, ötös, egyes). A visszahívás hibának minősül, ugyanúgy, mintha olyan számot hívnak, aminek nincs tulajdonosa.
A játékban mindenki törekszik a magasabb helyek elérésére, legfőképp pedig az elnököt megbuktatni. Ezért gyakran támadják (hívják) a magasabb helyeket, de ugyanakkor érdemes elaltatni a főbb helyeken lévőket, hogy meglepje őket a hívás, ugyanis csak akkor fognak hibázni, ha nem számítanak rá.