Annyira kerüld a vizet, babám, amennyire lehet!
Ha nem lehet, belé mehetsz, azér még az enyém lehetsz!
Bonchidai nagy hegy alatt, ott van egy kút fedél alatt,
aki abbúl vizet iszik, babájátúl elbúcsúzik.
Ki a Tisza vizét issza, fáj is annak szíve vissza.
Én is ittam már belűle, fáj is az én szívem tűle.
Árva vagyok anya nélkül, jobban a szeretőm nélkül,
annak meghalni is könnyű, kiér nem foly semmi könnyű.
Szántottam gyepes gyükeret, vetek bánatot eleget,
öntöm könnyeim záporát, megáztatom hazám porát,
csendes hazám megérdemli, érte könnyeket hullatni.
Nézem a csillagos eget, eszem az árva kenyeret.
Nézem a csillagos eget, iszom az idegen vizet.
Esteledik, a nap halad, tőlem a rózsám elmarad,
esteledik, a nap nyugszik, tőlem a rózsám búcsúzik.
Lábad akárhol sétáljon, szemed mind utánam járjon,
szemed akárkit szeressen, szíved engem ne feledjen!