Tele van a sötét égbolt ragyogó csillaggal,
Tele van az én szívem is keserű bánattal.
Mit ér nekem, mit ér nekem csillag ragyogása,
Hogyha az én bús szívemnek nincs vigasztalása.
Mi zörög, mi zörög a sűrű erdőben?
Talán az én rózsám ökrét hajtják a cserjére.
Ha hajtják, hadd hajtsák, hadd fizessen érte,
Mer az a szép piros hajnal más kislánynál érte.
Látod életemet, nem igen gyönyörű,
Az én két orcámon folydogál a könnyű.
Ha tudtad határát igaz szerelmednek,
Mér’ nem hagytál békét én árva szívemnek.