Akkor szép a magyar lány,
mikor koszorú van a haján.
Bemegy az Isten házába,
ráborul (a szeretöje vállára) az úrasztalára.
Csatos imakönyv van a kezében,
régi szeretője jár az eszében,
Páros csillag az égen,
ragyog a fekete szemében.
Már minálunk soroznak,
talán be is rukkolnak.
Kislány mondja az anyjának,
elvitték a rózsám katonának.
Kikiséri a vasútra,
ráborul a szeretője vállára.
Ne sírj csárdás Mariskám,
tied leszek másfél év után.
Egy kettöre háromra,
Befogom az anyósom a járomba.
Kihajtom az (utszára) utcára,
Befogom a többi marha sorába.
Szénát teszek eléje,
Hadd egyen az öreg marha kedvére.
Ne félj csárdás anyósom,
Köteledet itatásra eloldom.