Ezt a kislányt nem az anyja szülte
Diófának a teteje termette
Diófának a teteje bujába
Földre hajlik a szomorúságába
Irigyeim hagyjátok szeretni
Hagyjátok a szememet rávetni
Meg van szokva szemem a nézésre
Gyönge karom a legény ölelésre
Ezt a kislányt nevelte nevelte
Mert nem győzte meg selyem kendővel.
Kilencet köt fejére, nyakára,
Tizediket karcsu derekára.
Ez a kislány várja a farsangot
Mert megunta a magányosságot
Kikönyököl a kapufélfára
Úgy kacsingat a szőkére barnára.