Nem ismertem az örömet,
azt se tudom, milyen lehet.
A bánatot jól ismerem,
mer' az itt van mindig velem.
Elosztották a bánatot,
ott se vótam mégis jutott,
ha még egyszer elosztanák,
talán mind is nekem adnák.
Feljött a nap, elhaladott,
búval kapott, búval hagyott,
bús anyának bús gyermeke,
én vagyok annak egyike.
Este, napszentület után
könnyemmel áztatom párnám,
nem virradok örömömre,
nem sötétülök kedvemre.
Minden nap, feljötte előtt
könnyemmel megmosdom előbb,
mosdóvízre nincsen gondom,
mer' a könnyembe megmosdom.