Dalok, népdalok

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,

Hogy nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére,

Lerázza a meggyet, Te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe!

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,

Hogy nem szedik a makkot, nem szedik a makkot fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára, a makkfa tetejére,

Lerázza a makkot, te meg babám babám kapkodd a rózsás kötényedbe!

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,

Hogy nem szedik a meggyet-makkot, nem szedik a meggyet-makkot fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára,a meggyfa-makkfa tetejére,

Lerázza a meggyet-makkot, Te meg babám szedjed-kapkodd a rózsás kötényedbe!

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,

Hogy nem szedik a tejfölt nem szedik a tejfölt fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára a tejfölfa tetejére

Lerázza a tejfölt, te meg babám nyald föl a rózsás kötényedbe.

Már minálunk babám, már minálunk babám, az jött a szokásba,

Hogy nem szedik az ananászt, nem szedik az ananászt fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára, az ananászfa tetejére,

Lerázza az ananászt, te meg babám kaparászd a rózsás kötényedbe!

Már minálunk learatták az árpát.

Elvágták a bús gerlice bal szárnyát.

Bús gerlice búsul a szárnya után.

Én is kesergek a szeretőm után.

Fodor bárány elvesztette az anyját.

Ez a legény nem találja a párját.

Bárcsak engem választana párjának.

Hálát adnák a mennyei atyának.

Túl a Tiszán a nagy nyárfa tövébe.

Két szerelmes játszik egymás ölébe.

/:Egyik nézi szőke Tiszán a holdat.

A másik meg a ragyogós csillagot.:/

Már Rimócon kettő a kisbíró

egyik dobos , másik levél hordó

olyan szépen ki tudja dobolni

melyik legény melyik lányt szereti

Már Rimócon kettő a kisbíró

egyik dobos , másik levél hordó

szép lányoknak hordja a levelet

akiknek a szeme közé nevet.

Mári néni egy ingben, pöndölyben

Kiszaladt a virágos kiskertbe

Mári néni, gyüjjön be, gyüjjön be!

Mert meglátják egy ingben, pöndölyben

Mári néni, gyüjjön be, gyüjjön be!

Mert meglátják egy ingben, pöndölyben

Rozmaringnak olyan a szokása

Télen-nyáron zöldellik az szára.

Ha levágják kóróvá változik

Az én szívem hozzád kívánkozik.

Ha levágják kóróvá változik

Az én szívem hozzád kívánkozik

Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke, 

Gyönge vagy még, gyönge vagy még babám a szerelemre.

Gyöngeséged nem annyira sajnálom,

Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz tőled elválnom.

De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni,

De még jobban, de még jobban a szobájába bemenni.

Megmondanám a császárnak, magának,

Hogy lányokat is, sej de asszonyokat is sorozzon be huszárnak.

De a császár, de a császár visszaírta levélbe,

Nem való a, nem való a leány a regimentbe.

Mert a lánynak harminchárom szoknya kell,

Szoknya mellé, sej de szép lány mellé igaz szívű huszár kell.

Még azt mondják hogy nem kapok szeretőt

Kapok biz én minden ujjamra kettőt

Madárnak is van párja, nagy a világ határa

Terem legény minden leány számára

Kék ibolya búra hajtja a fejet

Mer az égbolt nem öntözi a tövét

Szállj le harmat ejehaj, kék ibolya tövére

Most találtam egy igaz szeretőre.

Asztalomon három cukros pogácsa

Mind a hármat barna kislány csinálta

De te abból barna legény nem eszel, nem eszel

Még az enyém örökösen nem leszel.

Ablakimba szép muskátlit ültettem

Este későn langyos vízzel öntöztem

Megártott a tövinek a muskátli levélnek

Ne higgy kislány a mostani legénynek

Három hordó borom van, de borom van,

mind a három csapon van, de csapon van.

Egyik édes, másik jó, a harmadik savanyú,

Kedves babám mért vagy ilyen szomorú.

Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak

Nem, ha néki cipellőt, s bő nadrágot varrnak, 

De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek, 

Illik gyöngyös pártának, magyaros főkötőnek. 

Az én ingem lengyelgyolcs, csakhogy rojtja nincsen,

Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen, 

Azért varrták a csizmát, hogy táncoljuk benne, 

Ha rongyos is foltos is illik a tánc benne. 

Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál, 

Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál,

Aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál, 

Aki eztet elhiszi szamarabb a lónál.

Még azt mondják, nem merek,

Még azt mondják nem merek,

A főutcán végigmenni nem merek,

Mert azt mondják, megvernek,

Mert azt mondják, megvernek,

Megvernek a darutollas legények.

Gyertek ide, darutollas legények,

Ha százan vagytok,

Ha százan jöttök, sem félek,

Hadd tudja meg az a lány,

Az a kicsi barna lány,

Ki a legény a csárdában igazán.

Borvirág az arcomon,

A szám a szádban, angyalom,

Hogy merre menjünk, nem tudom,

De ott egy busz a sárga földig!

Zöldre van a rácsos kapu,

Földön fekszik, vállán batyu,

Ugyanolyan por és hamu,

Csak részegnek van beöltözve!

Túl a hetedhét országon,

Palotában, kacsalábon,

Öreg király három lánya,

Rajta van a tízerzesen!

Elindulunk, célba érünk,

Később mindent elmesélünk!

A haláltól sose félünk,

Isten engem úgy segéljen!

Megkötöm a szárcsa lábú lovamot,

még az éjjel kimulatom magamot,

még az éjjel kimulatom magamot egy csárdába',

úgyes tudom, meghalok nemsokára.

Én Istenem, jobb es volna meghalni,

jobb es volna vonat alá fekünni,

hogy a vonat vágná essze az én árva szüvemet,

a kereke vésné fel a nevemet.

Az ujjamra sirítem a gyűrűmet,

visszavárom a régi szeretőmet,

mer' én avval, ijjoha, olyan világot élek,

még a király fiával se cserélek.

Sötétkékre vagyon az ég lefestve,

utoljára voltam nálod az este,

utoljára fogtam ajtód húzóját,

adjon Isten kedves babám jójszakát!

Látod babám azt a magos kőhegyet,

az nem akarja, hogy beszéljek veled.

Azt a hegyet kosárban es elhordom

méges csak a tiéd leszek, galambom.

Ha bemenyek a gyimesi csárdába,

rágyújtok egy budapesti szivarra,

szivar füstje felszáll a levegőbe,

s a babám könnye mind lehullik a földre.

Megrakják a tüzet, mégis elaluszik,

Nincs az a szerelem, ami el nem múlik.

Rakd meg babám, rakd meg lobogó tüzedet,

Hadd melegítsem meg gyönge kezeimet.

Szól a kakukkmadár, talán megvirrad már,

Isten véled rózsám, magad maradsz immár.

Megvertek engem azért

Megvertek engem azért

Megvertek engem azért

Mért nem mentem agyagért

Ha nem mentem, jól tettem

Ha nem mentem, jól tettem

Ha nem mentem. jól tettem

A lányokkal beszéltem

A szeretőm haragja,

Olyan mint a tűz langja.

A szeretőm haragja

Olyan mint a tűz langja.

Ha te tudnád, amit én

Ki babája vagyok én

Ha te tudnád, amit én

Ki babája vagyok én

Te is sírnál nem csak én

Mikor gergel legén vót 

Jaj mics'da szép legén vót 

Édes gergelem kedves gergelem 

Jaj mics'da szép legén vót 

Nekem jó szeretőm vót 

Édes gergelem kedves gergelem 

Gergel sültül e gerlicsbe 

S én táncoltam e gerlicsbe 

Édes gergelem kedves gergelem

Papucskáim kopogtak 

Pántlikáim zurrogtak 

Édes gergelem kedves gergelem 

Papucskáim kopp-kopp-kopp 

Pántlikáim zerr-zerr-zerr 

Édes gergelem kedves gergelem 

Pántlikáim zerr-zerr-zerr 

Makkecskáim herr-herr-herr 

Édes gergelem kedves gergelem